Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/26 / 1. szám - A berlini büntető-biróságok

76 Szemle nak találják; absolut, senkinek nem felelős kegyelmi hatóságnak tartják magukat s ez önhittségükön hajótörést szenved lelkiismeretük és kötelességérzetük. Hogy is mondja Göthe ? «Der Richter, der nicht strafen kann, gesellt sich zum Verbrecher.» Az ilyen törvénykezés következményeit elmaradhatlanul és félreismerhetlenül megérezni a bűnözés állapotában. A gonosztevő számit e tényezővel, az esküdtek téves Ítéleteit tanúsító statisztikai anyaggal pontosan kiszámítja felmentésének eshetőségét. Kineveti biráit, de örömmel veszi tudomásul sajátságaikat s reájuk alapítja tervét; kivész belőle a büntetés félelme s gonoszságaiban megerősíti azon remény, hogy fel fog mentetni. Azonban itt csak érinteni lehet e bajokat. A felhozottak daczára nem a laikus elemben, hanem a tudós bírákban van a büntető törvénykezés súlypontja. E bíráskodás Berlinben csak ugy lehet áldásos, ha büntető bírákká oly férfiak neveztetnek ki, kik erre kiválóan alkalmasak, kiknek nagy a tapasztalata és emberismerete, kik a berlini viszonyokat jól ösmerik és különösen a berlini büntevők titkaiba jól be vannak avatva. Kézen fekszik, hogy e követelményt még erősebben kell hangsúlyozni a vizsgáló biró és legerősebben az államügyészi tisztviselők kinevezésével szemben.' Az criminalistákkal, kik valamely távoleső törvényszéknél kifejtett hasznos tevékenység után jutalmul haladott korban kerülnek Berlinbe, rosz tapasztalatokat tettünk, különösen itteni tevékenységük első, gyakran igen hosszú időszakára nézve. Meggyökeresedett bennük a viszonyok kisszerű felfogása; bár alapos vizsgálathoz, gondos Ítélet kidolgozáshoz szoktak s nem fukarak az idővel, nagyvárosi ügyekről, az iparszerü büntevés miveleteiről fogalmuk sincs. A legnagyobb zavarban vannak a nagyvárosi forgalommal szemben és felülnek az ellenség fölényének Sokat beszélnek ma a büntető-jogászok csökönyösségéről, sablonszerű ítélkezéséről és egyoldalúságáról. Azt kívánják, hogy a biró ne legyen és maradjon kizárólag büntető biró, hanem felváltva, lehetőleg egyenlő turnusban, majd polgári, majd büntető ügyekkel foglalkozzék. Ez állítólag szabadabbá teszi látását, tartósabbá rugékonyságát, frissebbé életkedvét és többoldalúvá felfogását. Mi nem csatlakozhatunk ezen elmélethez. A biró, kinek hajlama van a csökönyösséghez, meg fog csökönyösödni akkor is. ha más területre való átültetéssel időnként mesterségesen felélesztjük ; az a biró, a ki helyén van hivatalában, azt kellően betölti és benne megelégedést talál, nem fog megcsökönyösödni, ha napra nap után kizárólag bűnügyeket intéz is. A jó és biztos büntető Ítélkezés pedig sürgősen követeli, hogy azon férfiak, kik e nehéz téren megállapodtak, azon lehetőleg megmaradjanak. Egy nő mint börtön-igazgató. William Tallack, a Howard-egyesület titkára egy angol lapban a következő czikket közli az 1855. deczember 17-én elhalt Sarah Smith asszonyról. Smith asszony 13 éven át vezette az elitélt nők számára rendelt büntető-intézetet és az azzal szomszédos leányjavitó-intézetet Indianopolisban. E minőségében oly hírnévre tett szert, hogy Indiana állam kormányzója, Baker, gyászbeszédében korunk legcsodálatosabb női egyikének nevezheté. Angol eredetű volt és egészségi indokokból tette át lakását