Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/25 / 1. szám

Büntető jog és büntető eljárás 55 tárgyazza, azon feltevésből indul ki a büntető tudomány, hogy bűntevővel van dolga, vagyis a társultak fogát séftett vagy támadott külcselekmény szerzőjével. Védelmezi e tett anyagi szerzőjét, igazságosan mérlegelvén felelősségét. Második részében, a hol az eljárás alakiságait veszi szemügyre, ellenkező feltevésből indul ki: abból ugyanis, hogy a polgár, ki ellen a jogszolgáltatás gyanúja és fegyvere fordul, ártatlan. Teljes joggal mondhatni tehát, hogy a büntető tudomány első része főkép a büntevő jogainak védelmére szolgál; holott második része kivált az ártatlanok védelmére czéloz. A mindig következetes tudomány állandó czélja az igazság; de tevékenységének mindenik részében más a tárgya. Ezeket a tételeket fogom jelen előadásomban indokolni. I. Tudományunk azon része, mely közönségesen büntetőjognak neveztetik, azon feltevésből indul ki, hogy bűncselekmény követtetett el; védelmezi e tett szerzőjét, hogy cselekedete kelletén felüli beszámítás és túlságos büntetés alá ne vétessék. Csak futólagos pillantást is vetve azon egyes tanokra, melyekből a büntető rendszer alakul, kézzelfoghatóvá lesz ezen első tétel valósága. Ha a beszámítás fogalmát elemeire bontjuk, az ebbeli tan vizsgálatában a szándékhoz és ennek változataihoz jutunk. így nyerjük a dolus, a cidpa, a bünösségi fokozatok ismeretét. Érdekes vizsgalat ez, mely a bűntett subjectiv erkölcsi elemét állapítja meg. De miután az erkölcsi elem meghatározásának szüksége csak ott áll elő, a hol a bűntett physikai tényállása vagyis az anyagi elem megvan: ezen egész tannak szükséges előfeltétele egy oly cselekmény létezése, mely a jogot sérti vagy támadja, ugy hogy az azt okozott személyt vagy személyeket bíróság elé kell vinni. Lehet, hogy ezen elmélet a jogi bűnösség elenyésztére vezet, mikor ugyanis akár az erkölcsi, akár a törvényes beszámítás hiányát állapítja meg. De azért igaz marad, hogy e tan a legkedvezőbb esetekben is csak annak lesz hasznára, kinek, bár tiszta a lelkiismerete, a törvénynyel szemben nem tiszta a keze, a ki külsőleg a sérelmet elkövette és kiben a sértett fél és a közönség annak okozóját látja. Azon polgár, ki még külsőleg sem támadta meg más jogát, soha sem lesz azon helyzetben, hogy e tant a saját biztonsága érdekében igénybe vegye. A mig teljesen ártatlannak tartják, ő a mi tételünkre nézve közömbös ember. Ha tévesen azt akarnók törvénybe iktatni, hogy a közvetett szándék egyenlő a közvetlennel, a culpa a dolussal, a culpa levissima a culpa lata-vaX; ha büntetnők még a véletlent is, mihelyt ember keze volt benne : ugy e súlyos tévedések visszatetszhetnének a tisztességes embereknek, mert idegenkedünk minden igazságtalan törvénytől, még akkor is, ha személyünket nem érinti. De annak, a ki más jogai ellen mitsem cselekedett, nem lesz oka