Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/25 / 1. szám

32 Nagy Ferencz hozzá a legújabb időkig a nemzeti elzárkózottság és kizárólagosság, minél kevésbbé fejlődött az államok nemzetközi érintkezése az állandóság és bensőség azon színvonalára, melyen azt ma látjuk s melyen nemcsak politikai és vallási békefeltételeket eredményez, hanem a legkülönbözőbb életviszonyok nemzetközi szabályozását eszközli. Nem lehet ugyan tagadni, hogy a különböző particularis váltórendszabályok között léteztek bizonyos rokonsági kapcsolatok, hogy különösen egyes kiválóbb alkotások — mint pl. a/. 1569. évi bolognai váltórendszabály, az antwerpeni és amsterdami feljegyzések, a nápolyi pragmatikák, az 1673. évi franczia Ordonnance dic commerce, a nürnbergi, augsburgi, lipcsei és frankfurti váltórendszabályok, a porosz Landrecht váltójoga — kisebb-nagyobb korben a váltójog szabályozásánál irányadó mintául szolgáltak. Nagyobbszerü összevonás és kiegyenlítés azonban csak az 1807-ben alkotott franczia Code de commerce által történt, a mely a váltójog történetében belsőleg nem jelent nagyon nagy haladást l, de a mely formai tökélye s alkotójának nagy hatalma folytán oly tekintélyre emelkedett, hogy rövid idő alatt részint közvetlenül részimt közvetve, a benne tartalmazott szabályok átültetése utján, számos oly államban is recipiáltatott, melyekre azt Napóleon maga nem oktroyálhatta 2; ugy hogy Borchardt 1871-ben közel 234 millió lélekre becsülte azon területek lakosságának s ámát, melyek a franczia váltójogot uralták. :; A francziák, hagyományos felsőbbségi érzetükben, még többre gondoltak ; egyenesen azt reményiették, 1 Nagyban és egészben véve a Code de commerce az 1073-ik évi Ordonnance és az ennek alapján kifejlődött elmélet és gyakorlat, különösen Pothier váltójoga alapján áll. A Code váltójoga részének tervezője és előadója, Bégouen, határozottan kiemelte, hogy az Ordonnance elveitől, csekély változtatásoktól eltekintve nem akart eltérni (V. ö. LocréLégislation civile commerciale et criminella de la Francé. XVIII. 142. 1.). Fenn van tartva benne különösen a kibocsátási és tizei ési hely közti különbség [remise de place en place), az érték kitétele és a fedezet (provision), melyet az uralkodó felfogás ugy magyaráz, hogy az engedményképen a rendelvényes tulajdonába megy át, a minek folytan a váltó természete Francziaországban még mai napság is az engedményre vezettetik vissza s maga a váltó csak a kibocsátó és rendelvényes közt kötött váltószerződés végrehajtása gyanánt tekintetik. A váltó ezen összefüggéséből az alapul fekvő viszonyokkal következik aztán továbbá, hogy a kibocsátónak csak akkor van váltókeresete a nemfizető elfogadó ellen, ha fedezetet adott, tehát csak a fedezet értelmében ; s hogy másrészt, ha fedezetet nem adott, még akkor sem szabadul a viszkereset alól, ha az óvás felvétele elmulasztatott. A váltó továbbá szükségképen rendeleti papír, de csak rendeleti záradék feltétele mellett ; az elfogadás csak kifejezett, a forgatmány csak kitöltött lehet; üres forgatmány csak meghatalmazást ad stb. 2 A Code de commerce váltójogának uralmi területe kiterjedt nevezetesen r Olaszországra, Belgiumra, Németalföldre, Spanyolországra, Portugalliára, a Sveiz több kantonjára, Németország rajnai tartományaira, Luxemburgra, Lengyelországra, Törökországra, Görögországra, Romániára, Egyptomra, Braziliára s általában déli és közép Amerikára. V. ö. Borchardt Vollstandige Sammlung der geltenden Wechselgesetzé 1. köt. VII. 1. 3 L. id. munka I. köt. VIII. 1.