Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)
1886/25 / 1. szám
20 Csemegi Károly rossz ; valamint az, a mit megszoktunk, még nem minden kétségen kiviili igazság. Hozzá kell szoknunk kevesebbet bizni magunkban és többet a tudományban. Fel kell vennünk elménkbe századok eszme-munkájának fejlődéseit, fejleményeit és ezeknek eredményét. Meg kell tanulnunk végig gondolni a gondolatot, s e czélból visszafelé megtenni azon egész utat, a melyen a tudomány mai megállapításaira jutott. Ha ezt szeretettel, odaadással, buzgalommal, elfogulatlanul, a kritika és a későbbi felvilágosítások szövétneke mellett megteszszük : fel fogjuk ismerni összefüggő egészében azon bámulatos haladást, azon általános igazságot és jogot, mely a tudomány és a tapasztalat együttes hatása alatt mai jogrendszerünkben megvalósulásra jutott. Mit kell tennünk a jelen esetben ? El kell ismernünk, hogy két törvénysértés concursust képez; és ha ezt eddig nem láttuk : engednünk kell a tényben nyilvánuló, kényszerítő igazságnak. És ezzel meg van jelölve a törvény azon intézménye, a mely a cselekménynek minden tekintetben megfelelő, annak minden lényeges elemét kimerítően átfoglaló elintézését tartalmazza. «Ha valamely cselekmény a büntető törvény több rendeletet sérti» .... Ez a 95. §.-ban subsumált eset. «Ha ugyanazon személy több büntetendő cselekményt, vagy ugyanazon büntetendő cselekményt több izben követte el» . . . . így szól a 96. §.-nak szóról szóra idézett ténybeli feltevése. Büntetendő cselekményt képez-e a laksértés ? Büntetendő cselekményt képez-e a lopás ? Ha az az egyik is, a másik is : akkor feltaláltuk törvénykönyvünk azon speciális intézményét, mely mindkettőt a maga totalitásában, az egész tényálladékot teljes kiterjedésében átfoglalja. A most idézett törvények abstract feltevése ugyanaz, mint a mely megvalósulását találja a konkrét esetben ; ez utóbbi mintegy lenyomata a törvény feltevésének. Mig amott az egységes cselekményekről rendelkező mindkét törvény a konkrét cselekvőségnek csak egy-egy részét tette intézkedése tárgyává, a másik rész pedig mindkét törvényből — az egyikből az eleje, a másikból a vége — kiszorult; mig továbbá a delictum compositumok közötti keresésünk is sikertelen volt : ime itt az intézmény, mely harmonice simul a fennforgó eset teljességéhez, s mely épen ezért a cselekmény mindkét ágát átfoglalva, a teljes tényállásnak megfelelő retributióról is intézkedik. Concursus ideális forog-e fenn vagy reális? Ez egyelőre mellőzhető ; de hogy concursus létez, ezt vitán kivülinek fogja tekinteni mindenki, a ki nem hiszi, hogy a kettő és az egy közötti különbség eldisputálható.
