Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/24 / 1. szám - A kísérlet. 7. [r.]

A KÍSÉRLET 41 a vádlevélben felhívott törvényczikkely szigorú súlya alá tartozván : annak értelmében a raboskodó hóhér pallosára kárhoztatik stb.« A »gyilkossággá« minősítés a határozatlan szándékot nem zárja ki, mert az a szó a homicidium helyét pótolta; egy alább idézendő ítéletben ki van mondva, hogy vádlott a »gyilkosságot« »előre elhatározott szándék nélkül« követte el; sőt a homicidium culposum »vétkes gyilkosságnak« van nevezve egy épen ide vágó esetben, a melyben a cselekvény vagy az eszköz nem volt olyan, hogy abból a szándék fenforgására következtetést vonni lehetett volna. A nagymihályi uradalom ügyészének Drotár Pál ellen inditott büntető perében ugyanis a kir. tábla 1836. évi augusztus 22-én - ekként itélt: »Világosságra hozván a felperesi oklevelek, hogy raboskodó Drotár Pál bojtárját Fedák Mihályt csakugyan egyszer megütötte, s ebbeli ütéssel, ha nem is szántszándékos, de bizonyára vétkes gyilkosság elkövetőjének tekintethetik stb.« Igaz ugyan, hogy az idézett Ítéletek bevégzett emberölésekre vonatkoznak; ámde a belső oldal tekintetében bevégzés és kísérlet közt nincs különbség; s az is igaz, hogy bíróságaink a törvényes rendes büntetést alkalmazták, jeléül annak, hogy a határozatlan szándékot nem tartották olyannak, mely rendkívüli elbánást igényelne. Zachariae is kijelentette, hogy a büntetendő kísérlet határozatlan szándék fenforgásánál megállapítható. »Ha nem ütközünk meg azon — úgymond — hogy annak, a ki határozatlan szándékkal ölt, a bekövetkezett halált dolus gyanánt számítjuk be abból az okból, mert ezt szintén akarta, akkor a halál be nem következése esetében egyáltalában nem mondhatjuk, hogy a halált nem akarta, mert azt némikép csak feltételesen akarta.2 A badeni törvényhozás, ámbár általában véve kijelentette, hogy ha a cselekvőnek szándéka nem volt kizárólag egy határozott eredményre irányozva, hanem határozatlanul több lehetséges eredmények egyikére vagy másikára, akkor az számítandó 2 Wenn man kein Anstand nimmt darán, wenn z. B. Jernand mit unbestimtem Vorsatz getödtet hat, ihm dem eingetretenen Tod zum Dolus zuzurechnen, weil er ihn ebenfalls gewollt hat, so wird man auch, wenn der Tod nicht eintrat, nicht sagen können, dass er den Tod nicht gewollt habe, weil er ihn gewissermassen nur bedingungsweise wollte.« Id. m. 1. k. 43. 1.