Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 3. szám - A büntető törvénykönyv 366. §-ához. A talált kincs elkobzása

198 GALAMB ISTVÁN csak ezen részt érheti: és igy a törvény czéljához képest a földtulajdonos, illetőleg a kincstár igénye megóvható. A történelmi becsű régi kincsek a közérdek javára is alig volnának az elkobzás egyszerű alkalmazása által megmenthetők. Tudjuk, hogy az elkobzandó tárgyak a kótyavetye tárgyai. De mivel törvénymagyarázatunk szerint az elkobzás csak a tettes tulajdonát tevő kincsrészletre terjedhet ki; miután ezen részletnek meghatározására és a talált kincs felosztására nézve régibb szabályrendeleteink, udvari rendelvények maradtak érintetlenül, melyek főkép a tudományos közérdek szempontjából keletkeztek, ezek megtartandók és a változott viszonyok tekintetbevételével alkalmazandók. Ezen udvari rendelvényeket egy felmerült ügy intézésénél alkalmam lévén megtekinteni, miután szakkönyveinkben is hiányos idézeteket, a gyakorlatban pedig ingadozó eljárást észleltem: érdekesnek és tanulságosnak tartom kivonatos tartalmuk szerint felsorolni, hogy ezek alapján a talált kincs elkobzását rendelő Ítélet folyományaként a további szabályszerű eljárás is megállapítható legyen. Az 1776. január 27-én 102. szám alatt kelt udvari rendelvény (ex actis archivi camerali aulici) értelmében a talált földalatti kincs jövőre a kir. fiscus, a földtulajdonos és a találó között három egyenlő részre osztandó fel, s a kincsleletnek ravasz eltitkolása esetén a találót illetendett rész a kincstár javára esik. Az 1777. január 23-r ól 111. szám alatt kelt udvari rendelvény szerint a mennyiben a talált kincs 150 frt értéket meg nem halad, az a kir. fiscus mellőzésével a találó és a földtulajdonos között osztandó fel s a cs. kir. pénzgyüjteménny részére visszatartandó darabok belső értéke a kincstár által megtéríttetik. Az 1792. ápril 5-ról 56. szám alatt kelt udvari rendelvény szerint városi polgári funduson talált kincsből a fundus birtokosa, a városi közhelyen találtból pedig a városi pénztár részesüljön. Az 1812. november 12-én 30,227/261. szám alatt kelt udvari rendelvény szerint is a talált kincs rendszerint a kir. fiscus, a földtulajdonos és a találó között rendeltetett felosztatni, ha ez utóbbi szándékos csalfasággal a leletet el nem titkolja; ellenkező esetben a találót illetendett rész a feljelentőnek adatik. Ha mégis a találó csupán tudatlanságból és korlátoltságból vagy más akadályok miatt nem jelentené fel a leletet, ez esetben az őt illetendett