Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 3. szám - A büntető törvénykönyv 366. §-ához. A talált kincs elkobzása

A büntető törvénykönyv 366. §-ához. (A talált kincs elkobzása.) GALAMB ISTVÁN zirczi kir. járásbirótól. A bűntettek és vétségekről szóló magyar büntető törvénykönyv 366. §-a szerint a talált kincs a jogtalan elsajátítás vétsége eseteiben elkobzandó. Ezen rendelkezés gyakorlati alkalmazása épen nem oly egyszerű dolog, mint a minőnek az első tekintetre veszszük: a törvény szószerinti alkalmazása által épen azon jogok sértetnének meg, melyek oltalmára maga a törvény alkottatott. Az érdekelt törvényszakasz miniszteri indokolása szerint (Dr. Löw Tóbiás : Anyaggyüjtemény 712. 1.) »a talált régi kincs nem válik egészben a találó tulajdonává ; e szempontból annak eltulajdonítása jogtalan, s a büntetés — nemcsak magánjogi érdekből — mint a jogosultnak jogellenes megkárosítása, hanem a régi kincsek történelmi becsénél fogva s közérdekből is indokolt.« A kincs egyszerű elkobzása, vagyis a törvény szószerinti alkalmazása által a törvény ezen intentiója, vagyis a magánjogi és közérdek megóvása nemcsak hogy el nem éretnék, hanem a kincs hányadára jogosult földtulajdonos, illetőleg a kincstár megfosztatnék jogos igényétől és pedig a találó hibája miatt. Ezen anomálián segítendő, a gyakorlati alkalmazásban a törvény megszorító magyarázatához kell fordulnunk, mit azon körülmény is indokol, hogy a 366. § hivatkozott kijelentése ellentétben áll a 61. § rendelkezésével. A 61. § szerint »azon tárgyak, melyek a bűntett vagy vétség által hozattak létre, úgyszintén azok, melyek a bűntett vagy vétség elkövetésére szolgáltak, a mennyiben a tettes vagy részes tulajdonát képezik, elkobzandók. A kincs a találás által — az alább ismertetett magánjogi rendelkezések szerint — csak részben válik a találó tulajdonává; az elkobzás tehát a törvénynek megszorító magyarázata szerint Magyar Igazságügy 1885. XXIII. 3 li