Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)
1885/24 / 1. szám - A kísérlet. 7. [r.]
IRODALOM és becses értekezések száma, mikben mások a rendszer kiépítésénél felhasználható anyagot szolgáltatják. Hasenöhrl-nek eddig csak részben elkészült kötelmi joga mellett, mely befejezése után ugy mint Unger-nek az örökösödési jogról irt nagybecsű monographája, mint teljes rész lesz a rendszerbe illeszthető, csak Randa birtokjogára, Exner, Grünhut, Prazak, Strohalnak a tulajdon intézményét vagy annak egyes részleteit tárgyaló, Randa, Peyrer vízjogi, Pfaff, Exner, Strohal zálogjogi monographiáira és értekezéseire, Randa, Pfaff, Exner-nek a kötelmi jog, Czyhlarz, Rittner, Ogonowszkynak a családi jog körébe tartozó becses munkáira kell utalnom, hogy az osztrák új civiljogi irodalom gazdagságát feltüntessem; pedig nemcsak hogy ezen felsorolás teljességre legkisebb igényt nem tart, hanem azt is tekintetbe kell venni, hogy a nevezettek és más, eddig nem emiitett osztrák civiljogi tudósok (péld. Demelius, Harrasowszky, Puntschart, Hofmann, Steinlechner, Zrodlowszky, Wlassak, Hanausek, Schey, Pfersche és mások) egyúttal vagy túlnyomólag jogtörténeti és »kÖzönséges« jogi munkákkal és gazdagították és gazdagítják egyre a tudományt, valamint hogy két Unger-iskolabeli jeles tudós : Pfaff Lipót és Hofmann Ferencz bécsi egyet, tanárok, a polgári törvénykönyv commentálására is vállalkozott, ezt azonban oly készültséggel és önállósággal, az új irányhoz hiven, a tudomány minden vívmányának, egyúttal a Codex előmunkálatainak, valamint az osztrák judicaturának oly gondos és alapos tekintetbevételével és értékesítésével teszik, hogy nagy munkájuk befejezése után — melyre azonban, tekintve a csaknem túlságosan széles alapot, melyre az fektetve van és ebből folyólag lassú előhaladását, legfeljebb évtizedek után szabad remélni — maradó becsű, fényes emléke lesz az osztrák tudománynak és osztrák szorgalomnak. A jelen ismertetés elején nevezett könyv szerzője, Randa Antal, a prágai cseh egyetem tanára, kinek már eddig megjelent, részben fentebb névszerint is emiitett munkái, különösen azonban a birtokról irt nagyszabású és méltán magasra becsült monographiája, a most élő osztrák civilisták soraiban az elsők közt biztosítanak helyt, és ha nem is nagy teremtő szellemnek, de annál inkább a ritka alaposságú és széles látkörü tudós, az éles biztos itéletü gondolkodó, ernyedetlen munkásságú gondos iró hírnevét szerezték, ezúttal arra vállalkozott, hogy az osztrák tulajdonjogot hasonló módrendszerben és ép oly kimerítően tárgyalja, mint előbb a birtokkal tevé. Itt is folyton római és germán, meg hol ilyenek kimutathatók, specifíce osztrák forrásaikra vezeti vissza hazai joga tételeit, egyidejűleg azonban a nevezetesebb közép-európai modern törvénykönyveket, kivált a poroszt, melynek nem egy fontos rendelkezése felvételt talált az osztrák polgári törvénykönyvben, szakadatlanul éber figyelemmel kiséri, hébe-korba, péld. a kisajátítás kérdésénél vagy a telekkönyvek belső berendezésének tárgyalásakor, még a magyar, nemkülönben, például a nem tulajdonos részéről történt átadás fejtegetése alkalmával, az angolamerikai jog álláspontját is ismerteti. Irodalmi ismeretei bámulatosak; az osztrák meg a közönséges jog — kivált római ágának német nyelvű idevágó újabb irodalmának alig van valamirevaló terméke, melyről, kritikailag méltatva az azokban kifejtett nézeteket, meg nem emlékeznék a megfelelő helyeken, és e tekintetben Randa könyve azon kitűnő szolgálatot teszi olvasóinak, hogy teljesen megismerteti az illető kérdések mai állásával; de a német közönséges meg a nevezetesb particularis jogok, nemkülönben a kereskedelmi jog irodalmait is legalább főmunMagyar Igazságügy 1885. XIV. 1 4
