Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)
1885/23 / 1. szám - Adalékok az európai államok börtönügyének legújabb történetéhez. 1883-1884. 1. [r.]
76 IRODALOM éyi sikertelen küzdelem után elvégre maga is belátta, hogy a modern jogrendszer keretében a kath. egyház részére praerogativát teremteni nem lehet s a párbérintézmény a telekkönyvekkel kapcsolatba nem hozható. Az 1866. február 12-én tartott helytartótanácsi teljes ülés a párbérszolgáltatások telekkönyvi biztositása iránt kiadott rendeleteket visszavonta s egyszersmind az akkori pénzügyi ügyészség véleménye alapján kimondotta, hogy a visitatio canonica különféle sablonjai csak a teherkivetés különböző kulcsait képezik, de nem állapithatnak meg a jobbágyi ingatlanokon nyugvó dologi terheket. A vallás és közoktatásügyi minisztérium eleintén a helyes álláspontot követte s a felekezeti jogegyenlőség általános elvéből indulva ki, a kath. lelkészek párbér-igényét nem kath. hitfelekezetüekkel szemben visszautasitá. A minisztériumhoz felebbezett több konkrét esetben egész határozottsággal kimondva látjuk, hogy a házak vagy telkek szerint teljesitett párbérszolgáltatások nem az ingatlanságon nyugvó dologi terhek, hanem parochialis köteléket feltételező személyes természetűek és igy a lelkész azokat csak saját híveitől követelheti. A 70-es évek vége felé ellenkező fordulat áll be. A vallás és közoktatásügyi minisztérium a nyitrai püspök által e század elején kifejtett álláspontra helyezkedik és a történelmi jogfejlődés alapján a házak vagy telkek szerint teljesitett párbérszolgáltatásokat a volt jobbágyi ingatlanságokon nyugvó dologi tehernek nyilvánítja. A nyitrai püspök által 1818-ban kifejtett alapítványi és szerződési elmélet új életre támad s a párbér-intézmény történelmi fejlődésének, nevezetesen az idevágó legfőbb kegyúri rendelkezéseknek feledésbe menése következtében győzelemre jut. Boncz Ferencz közalapítványi ügyigazgató 1881-ben megjelent »Emlékirata« közvetlenül a nyitrai püspök elaboratumához csatlakozik s bár ez utóbbival belbecsre nézve nem versenyezhet, mégis némileg eltérő formulázással ugyanazon téves állításokat és érveléseket találjuk lel benne. A nem kath. hitfelekezetek a vallás és közoktatásügyi minisztérium újabban elfoglalt téves álláspontját súlyos sérelemnek tekintették, mert a párbérszolgáltatásoknak dologi teherként való felfogása egyenes ellentétben állott a hitfelekezeti jogegyenlőség és viszonosság eszméjével; de a miniszteri határozatokkal szemben nem voltak képesek igazukat kimutatni, mert a nem kath. hitfelekezetek szószólói épen ugy nem ismerték a párbérintézmény történelmi jogfejlődését mint a vallás-ministerium. Szerző összegezve a párbér jogi természete felett folytatott küzdelem fontosabb mozzanatait, végeredményként ezen tételt állítja fel, hogy a nem kath. hitfeleké zetüek párbér mentesek, a kath. kézről vett ingatlan" ságok után párbérszolgáltatásokat teljesíteni nem kötelesek, de a kath. lelkészek a vallásalapból, mint kath. egyházi czélok előmozdítására rendelt vagyonból igényelhetik congruájuk kiegészítését. Azután a történelmi jogfejlődés alapján megállapítja a párbér-intézmény dogmatikus tételeit s kifejti a párbér-intézményt mai érvényében. Párbér (ágybér, karcz, lélekpénz, lecticale, lectica, metretatio) azon egyházközségi adó, melyet a hivek a parochialis kötelék alapján jogszokás avagy más közjogi rendelkezés által megállapított mértékben a lelkész ellátása czéljából szolgáltatnak. A lelkész párbérre való igénye a parochialis kötelékből folyó ius parochiale s ennek megfelelőleg a hivek párbérkötelezettsége ugyanezen viszonyon alapuló onus parochiale. Ebből önként következik, hogy a párbérszolgáltatások alanya csak parochiabeli tag lehet.
