Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/24 / 2. szám - A Magyarország és Ausztria közt létező államjogi viszonyról. 4. [r.]

76 DR. SZABÓ GYULA szüntetésére czélzó nemzetközi szerződések megkötést' a korona souverain jogai közé tartozik, ugy hogy ezek érvényességéhez a képviselő testületnek sem előleges, sem utólagos jóváhagyása nem szükséges. Hisz Angliában sem volt egyetlen eset arra, hogy ily constitutiv természetű nemzetközi szerződéseknek érvényessége a parlament jóváhagyásától tételeztetett volna fel, s az észak-amerikai Egyesült-Államokban is a nemzetközi szerződések megkötésének joga az elnököt illeti meg a senatus hozzájárulásával, s a képviselőháznak semmi befolyása nincs a nemzetközi szerződések megkötésére. Ha azonban el is ismerjük, hogy hazánkban ugy mint minden alkotmányos országban, a felség nevében a kormány vezeti a külpolitikát s igy a nemzetközi szerződéseket is a felség nevében a kormány kötelező erővel köti meg: e jog mindazonáltal nem lehet korlátlan, mert ennek elismerése az absolutismusra vezetne, arra, hogy a fejedelem akarata törvény. Ennek elkerülése végett megilleti a törvényhozó testületet azon jog, hogy ha a nemzetközi szerződések az ország érdekeivel ellenkeznek, az azok végrehajtására szükséges eszközöket megtagadhassa s az ily nemzetközi szerződéseket támogató kormányt felelősségre vonhassa. A nemzetközi szerződések végrehajtására szükséges eszközöknek a magyar parlament részéről való megtagadása államjogi viszonyunk sajátos természeténél fogva azon anomáliára vezet, hogy csak a magyar országgyűlés többségének bizalmát veszített magyar kormány lenne kénytelen állásáról lemondani, de nem a közös külügyminiszter is, a ki pedig fő befolyást gyakorol már a törvény értelmében is a nemzetközi szerződések megkötésére, mert az ő felelősségre vonására a magyar képviselőtestület nem illetékes. Ez is bizonysága annak, hogy a közös külügyminiszter nem a souverain külön államoknak, hanem a souverain osztrákmagyar monarchiának közege. Hogy mily politikai tartalmú nemzetközi szerződések terjesztend' a parlamentek jóváhagyása alá, sem az osztrák sem a magyar kiegyezési törvény nem határozván meg, az e tekintetben uralkodó bizonytalanság éles kifejezésre jutott az 1878. július 13-án kötött berlini szerződés beczikkelyezése kérdésének az osztrák és a magyar parlament részéről való tárgyalása alkalmával.* Az osztrák parlamentben ugyanis a kiküldött bizottság többsége azon nézetet nyilvánította és emelte határozattá, hogy a berlini szerződés jogérvényéhez az osztrák parlament jóváhagyásaz szükséges és pedig nemcsak Spizzának az ausztriai örökös tartományok területébe való bekebelezése miatt, mely területváltozást vont maga után, hanem a monarchiának egyéb, a szerződésben foglalt megterheltetései miatt is. A bizottságnak ezen javaslatát mind a birodalmi tanács mind a felsőház elfogadván, a berlini szerződés megelőző tárgyalás után ezen