Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 6. szám - A kártérítés tanának alapvonalai. 2. [r.]

IRODALOM 549 debreczeni hitvallás tüzetesen foglalkozott a válási okokkal s válási okokúl nemcsak a házasságtörést és hűtlen elhagyást, de a leselkedést és emberölés esetét is emliti, vagyis azt az esetet, »midőn az egyik fél ki akarja oltani a másikat.« Időre nézve még az 1567. évi debreczeni zsinat is előbb való a körmöczbányai gyűlésnél, a mely zsinat XXV. czikkében azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy a fogság és tolvajság mennyiben választja el a házasságot és mennyiben nem. Ne higyje a szerző, hogy a magyarországi protestáns fejlődés oly szegény volna, mint a minőnek ő képzeli. Geleji Katona István kánonjai (LXXI—LXX1V.) a válás kérdésével igen alaposan foglalkoznak. Sylvanus (Szilágyi) Márton 1690-ben Debreczenben egész könyvet adott ki az elválásról: Triga Divortialis seu dissertationum theologicarum trias de causis divortii czímen. Persze a szerző csak lutheránus könyvek után indult s a magyarországi református kútfőket számba se vette. Hogy pedig ezek mennyire tárva állanak, kitűnik — Sylvanus ismert munkájáról nem is szólvaabból, hogy Kiss Aron 1882-ben adta ki a XVI. században tartott református zsinatok végzéseit s a szerző által oly sokszor idézett Kuzmány egyházjogi tankönyvének okmánytárában is ráakadhatott volna Geleji Katona István kánonjaira. A jurisdictio kérdésének taglalásából csak egyet emelek ki. Szeiző emliti, hogy III. Károly 1731. évi április 6-án kelt rendeletével azt hagyta meg a katholikus szentszékeknek, hogy a protestánsok házassági perében protestáns hitelvek szerint Ítéljenek. Ezt mint megtörténtet elfogadja s a következő jegyzést teszi: »Dr. Kovács Gyula id. munkája 93. lapján Roskoványi után azt állítja, hogy a katholikus szentszékek III. Károly azon parancsára, hogy protestánsok ügyeiben ezeknek joga szerint Ítéljenek visszautasitólag feleltek. Csak néhány évvel ezen rendelet kelte előtt 1725-ben maga III. Károly volt az, ki a Radvánszky György zólyomi alispánnak Révay Zsuzsanna bárónövel való házasságához a dispensátiót megadta és midőn a házasság megkötése után az esztergomi szentszék a házasfeleket és az eskető papot maga elé idézte, a szentszéknél a pert kir. parancscsal beszüntette azon indokból, nogy a protestánsuk házassági ügyei a katholikus szentszékek elé nem tartoznak, lásd Memorab. Ribini II. köt. 180 s követk. lapokon. Fel nem foghatom, hogy miért tartotta a szerző szükségesnek azt, hogy engem itt idézzen. Ennek oka bizonyára csak az lehet, mintha én olyas valamit állítottam volna, minek bizonyításával adós maradtam. Pedig én a Roskoványi illető okmánytárában foglalt kútfőre hivatkoztam (tehát »Roskovány után«) s állításomat annyival könnyebb elhinni, mert igen természetes, hogy a katholikus szentszékek, mint katholikus bíróságok, a vett parancsnak nem engedelmeskedhettek. A Radvánszky esetének elmondása ugy akarna szerepelni, mintha ez által én czáfolva volnék. Az esetet az ezt megelőző királyi dispensatióval bővítetten munkámban (222. 1.) én is elmondtam, csakhogy az eset engem meg nem czáfol.