Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 5. szám - Tettesek és részesek az olasz javaslat szerint

TETTESKK ÉS RÉSZESEK AZ OLASZ JAVASLAT SZERINT 42 1 tehát többé-kevésbbé »hatályos« volt. Itt az első esetben a részes akararatának másnak elhatározása gyakorolt hatása »a determináló ok« jelentéségével bir. Tehát a mi terminológiánk szerint a felbujtás esete. A felbujtás különböző eszközeinek felsorolása a javaslatban az olasz tudomány befolyása. Az olasz tudományban a morális concursus öt esete van megkülönböztetve : 1. a mandátum (megbízás) ; 2. parancs (tekintélylyel való visszaélés); 3. kényszer (fenyegetés, az erővel való visszaélés) ; 4. a tanács ; 5. a szövetség. Megkülönböztető ismérvül az »érdek« szolgált. Az 1—3. esetben a bűntett tisztán a morális részes érdekében van, a 4-ik esetben tisztán a physikai tettes érdekében, az 5-ik közös érdekben. A 66. czikk 1. pontja, azon szavak kivételével: »vagy ravasz fondorlatokkal*, a tudomány iránti hódolat; magában foglalja a morális részesség ezen pont alá tartozó első három esetét. »A törvényhozó azonban az elmélet iránti minden tisztelete daczára sem vélt ebben megnyugodhatni, s azért a senatusi tervezet czélszerünek látta a visszaélés felemlitése után még hozzátenni ezt: »vagy bármi más módon«. A miniszteri javaslat igen tág, s azért veszélyes kifejezést látott ebben, s igy a képviselőház által el is fogadott ezen kifejezést ajánlotta : \ agy ravasz fondorlatokkal«. A senatusi tervezetben a 2-ik pont tekintetbe vette a szabad szót és a sajtót, midőn az bűntett eszközévé fajul, s ezen pont lényegileg ugy szólott, mint a magyar btkv. 171. §-a, de azon szavak nélkül: »ha a bűntett vagy vétség elkövettetett«. Ugy hogy tehát ezen pont szerint a bűntettnek részesei »azok, a kik a körülirt módokon bűntett vagy vétség elkövetésére egyenesen felhivtak«. A miniszteri bizottság, daczára Mancini és Carrara felszólalásainak, a kik a bűntettre való felhívás, mint delictum sui generis, és a részesség közötti különbséget kiemelték s e pont megtartásának veszélyességét hangsúlyozták, a megtartás mellett nvilatkozott oly módosítással, mely határozottan kifejezze egyrészt azt, hogy a részesség fenforgásához szükséges, hogy a felhívás egy speciális bűntett elkövetésére irányuljon, másrészt a felhívás és az elkövetés közti causalis nexust. A minek folytán e pont igy szövegeztetett: »A ki stb. az elkövetett bűntettre egyenesen felhí, ha a bűntett a felhívás folytán követtetett el.« A miniszteri javaslat azonban e pontot mellőzte. »Mert — igy mond az indokolásban Mancini — folytatott tanulmányaim s kiváló szakférfiak véleményei azon meggyőződésre vezettek, hogy a veszély, hogy a gyakorlatban (a mint hogy nem egy példa van reá) a morális részesség ezen speciális alakja a sui generis delictumot képező bűntettre való felhívással összetévesztethetik, a bizottsági formulázás által sem távolitható el.« A 2-ik pont azon morális részességre vonatkozik, mely mást már meglevő elhatározásában megerősít, vagy az elkövetést oktatás s útbaigazítás által könnyíti. Az első tekintetben az előbbeni javaslatokban a »bujtogatás« (istigazione) helyett a »tanács« kifejezés állott, az elmélet fennemlitett nomenclaturájának megfelelően, de mindenki látja — igy_ mond <"z indokolás — ezen kifejezés veszélyességét; azon veszélyt, t. i. hogy egy pillanatnyi meggondolatlanság is büntetendő részességnek minősíttethetnék. Az olasz iskola érzi ezen veszélyt s törekedett is, hogy annak elejét Magyar Igazságügy 1885. XXIII. 5. 28