Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 5. szám

A MAGYARORSZÁG ÉS AUSZTRIA KÖZT LÉTEZŐ ÁLLAMJOGI VISZONYRÓL 413 alatt — megkoronáztatni, királyi hitlevelet kiadni s ezt ünnepélyes esküvel is megerősíteni, mig az ausztriai örökös tartományokban az örökösödési jogon kivül más feltétel nem kívántatott az uralkodásra. Mindezen lényeges különbségek, söt mondhatjuk ellentétek, bizonyítják tehát, hogy Magyarország és az ausztriai örökös tartományok között unió per novationem-röl szó sem lehet, bár kétségtelen az is, hogy a Magyarország és Ausztria közt létező kapcsolat közjogi alapja az uralkodó közösségén s a köz- és viszonos védelmen kivül idő folytán még más viszonyokra is kiterjesztetett, a nélkül azonban, hogy Magyarország souverainitása megsemmisíttetett volna. Hiszen maga báró Wesselényi Miklós is, az ellenzék vezére, a negyvenes évek elején oly feltétel alatt, hogy a monarchia mint alkotmányos birodalom kormányoztassák, hajlandó volt még az államadósságok aránylagos részének elvállalására is s igy a Magyarország és az ausztriai tartományok közt létező közjogi kapcsolatnak az alkotmányosság feltétele alatt még szorosabbra fűzésére. 1 Az 1847-ben megjelent »Ellenzéki nyilatkozat« igen élénken tünteti elő az idegen elemeknek Magyarország kormányzatára gyakorolt káros befolyását. A törvényeink ellenére nyilatkozott e befolyásnak elhárítására legczélszerübb eszköznek tartotta a nyilatkozat a parlamentaris kormány felállítását s a közös viszonyok megítélésénél a pragmatica sanctióból való kiindulást. Ha Magyarországot csupán a personal-unio köteléke kapcsolta volna az ausztriai tartományokhoz, hogyan találhatott volna helyet e nyilatkozatban ezen tétel: »Készek vagyunk az örökös tartományok érdekeivel netalán ellenkezésben álló magyar érdekeknek igazság és méltányosság alapján lehető kiegyenlítésére kezet nyújtani.« Hiszen a personal-unio kapcsolatában álló ország a maga érdekeit csak nem fogja alárendelni ama másik ország netalán ellentétes érdekeinek. Ez csak oly országokban történhetik, hol az uralkodó közösségén kivül bizonyos fontos viszonyok tekintetében is közösség van, a melynek érdekében hozott áldozatokat compensálják a különbeni előnyök. Midőn az első felelős magyar minisztérium kineveztetett, e tény Magyarországnak az ausztriai örökös tartományokkal fennálló kapcsolatát nem szüntette meg. Az 1848-iki országgyűlésen a magyar alkotmányt megerősítő király i leirat felolvasása után szóba jöttek a közös ügyek is, melyek tekintetében mind Deák Ferencz mind Kossuth Lajos a pragmatica sanctiót mint egyedüli helyes kiindulási pontot fogadták el. Mivel azonban az országgyűlés a közös ügyek tekintetében közös irányadó elveket nem állapított meg (mert az 1848-diki törvények ép ugy mint a pragmatica sanctio a közös ügyekre nézve csak a legtágabb általánosságban mozognak) ; mivel azokat nagyobb garantia végett alaptörvénybe nem foglalta ; s végre mivel a közös ügyek ellátására elégnek 1 Lásd B. Wesselényi Miklós, Szózat a magyar és szláv nemzetiség ügyéhen. 238—239 1-