Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 5. szám

400 DR. RADDA IGNÁCZ Ámde sem ezen esetben sem a vele együtt a fenti idézetben tárgyalt esetekben a római jogforrások rendkívüli értékről s annak megtérítéséről nem szólanak, hanem csak annyit mondanak, hogy a megsemmisített dologértéken kívül azon érték is megtérítendő a tulajdonosnak, melylyel az egyik részétől megfosztott összdolog értékében kevesbedett; ez pedig nem más mint a közönséges dologértéken felüli érdek. A rendkívüli érték fogalmának indokolására felhozatni szokott harmadik eset a következő : A ki vak ember tulajdonát képező és annak vezetésére szolgáló kutyát megöli, nemcsak az ebnek közönséges dologértékét tartozik megtéríteni, hanem azon értéket is, melylyel a megölt állat vak tulajdonosára nézve bírt, s ezt rendkívüli értéknek nevezik. Ezen s hason esetekben a rendkívüli érték fogalmi megállapítását az által véljük megczáfolni, hogy minden dolognak objective csak egy dologértéke lehet, melyet az mindenkire nézve egyaránt bir s mely a mindenkori tulajdonosnak alanyi érdekétől elvontan, csak tárgyilagos szempontok szerint határoztatik meg. Igaz ugyan, hogy a károsított tulajdonos kárkövetelésének tartalma és terjedelme ezen s hasonló esetekben nem szorítkozik a dolognak ezen értékére, vagyis — miután ilyen csak egy van — a dologértékre. De a m^ezen túl a kártérítési kötelezettségnek tartalmát képezi, az már nem esik sem a rendes sem a rendkívüli dologérték fogalma alá, hanem a tulajdonosnak a dologhoz való egyéni viszonyából származó s e szerint alanyi szempontok szerint meghatározódó érdekét képezi s mint ilyen kétségtelenül benfoglaltatik a kártérítési kötelezettségben. A római jogászok s azoknak a justiniani jogforrásokba átment kijelentései a rendkívüli érték fogalmának megállapítására semmi támpontot nem nyújtanak. A mint a fent közlött idézetekből láttuk a római jog azon esetekben, a melyek ezen fogalom felállítására alapul szolgáltak, erről még körülírásokban sem tesz említést, hanem csak azon szabályt állítja fel, hogy a kártérítésben a dolog (rendes) értékén vagyis az objectiv szempontok szerint meghatározandó dologértéken felül, a kárositottnak a dologhoz fűződő egyéni vagyoni érdeke is megtérítendő. A dologérték körüli fogalommeghatározás, mely rendes és rendkívüli dologértéket különböztet meg, az előadottak szerint a dologérték (pretium rei) — mely csak egy lehet — és érdek (interessé) fogalmainak összetévesztésén és félreértésén alapszik. A rendkívüli dologérték fogalmának téves volta legkirivóbban aut ex pari mularum unum vei unam occiderit: non solum enim peremti corporis aestimatio facienda est, sed et ejus ratio haberi debet, quod cetera corpora depreíiata sunt. cf: Gajus : III. § 212. § 10. J. de leg. Aquil. (4, 3).