Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 5. szám

398 DR. RADDA 1GXÁCZ Ebből kifolyólag, miután a dologérték azon érték, mely a dolognak a forgalomban általában tulajdoníttatik, megállapítása minden alanyi vonatkozástól menten, csakis tárgyilagos szempontok szerint eszközöltetik. Ha a dologértéknek ezen fogalmát szembe állítjuk az érdek fogalmával, azt tapasztaljuk, hogy az érdek terjedelme rendesen túlmegy a dologértéken, emezt rendesen magában foglalja 33. Szabályként állithatni, hogy a dologérték megtérítésével az érdekmegtéritésre irányuló kötelemnek még nincs elég téve. Az érdeknek fentebb adott fogalommeghatározásából következik, hogy annak megtérítése által a károsítottnak vagyoni állapota ugyanazon terjedelmet nyeri vissza, melylyel a károsítás előtt birt. Ha tehát dologkárositás forog fenn, nemcsak a dologérték térítendő meg, hanem egyszersmind mindazon vagyonérdekek értéke is, melyek a károsított részére annak egyéni vagyoni helyzetében a kérdéses dologhoz fűződnek. A római jogforrások az ép előadottaknak megfelelőleg kimondják, hogy az érdek túlmegy 34 a dologértéken és az érdeket szembe állítják a dologértékkel.35 Ezen elvvel ellenmondásban levőnek látszik a 1. 33. D. ad leg. Aqu. (9, 2), mely az érdeknek most már általánosan tévesnek36 felismert hármas felosztásánál (interessé conventum, commune és singulare) kiindulásul szolgált. Az idézett törvényhelynek szószerinti szövege a következő : Si servum meum occidisti, non affectiones aestimandas esse puto : veluti si filium tuum naturalem quis occiderit, quem tu magnó emptum velles, sed quantum omnibus valeret. Sextus quoque Pedius ait, pretia rerum non ex affectione nec utilitate singulorum, sed communiter fungi. Itaque eum, qui filium naturalem possidet, non eo locupletiorem esse, quod eum plurimo, si alius possideret redemturus fűit: in lege enim Aquilia damnum consequimur et amisisse dicimur, quod aut consequi potuimus aut erogare cogimur. 37 33 L. 9. § 8. D. ad exhib (10, 4), 1. 12. § 2. D. de cond. fúrt. (13, 1) 1. 22. § 2. D. de pign. act. (13, 7). L. Savigny, System V. köt. 442. 1. sk. 3í L. 1. pr. D. de act. emt. et vend. (19, 1) Ulpian : Si res vendita non tradatur, in id quod interest agitur, hoc est, quod rem habere interest emtoris ; hoc autem interdum pretium egreditur si pluris interest, quam res valet vei emta est. —• L. 21. § 2. D. ad leg. Aquil. (9, 2) Ulpian : Sed utrum corpus ejus solum aestimamus, quanti fuerit, quum occideretur, an potius, quanti interfuit 'nostra, non esse occisum ? Et hoc iure utimur, ut eius quod interest, fiat aestimatio. cf. 1. 1. § 20. D. de tut. et rat. (27, 3); 1. 2. § 13. D. de vi bonor. rapt. (47, 8). 35 L. 50. pr. D. de furtis (47, 2) Ulpian : In furti actione non quod interest quadriuplabitur vei duplabitur, sed rei verum pretium. L. 193. D. de V. S. (50, 16) Ulpian : Haec verba : quanti eam rem paret esse, non ad quod interest, sed ad rei aestimationem referuntur. 38 L. Cohnfeld i. m. 6, 7 1. — Mommsen i. m. 213. 1. sk. 37 V. ö. : 1. 63. D. ad leg. falcid. (35, 2).