Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 5. szám

A KÁRTÉRÍTÉS TANÁNAK ALAPVONALAI 393 Miután a mai magánjogi rendszerek a magán- és büntetőjog elválasztása következtében a classicus római jognak magánbüntetéseit legnagyobbrészt mellőzték, de lege ferenda kitérj esztendőnek tartjuk a magánjogi kártérítés körét a nem tisztán vagyoni hátrányokra is, melyekre nézve — mint fentebb láttuk — a római jog a kár és kártérítés fogalmát elvileg ugyan nem alkalmazta, de gyakorlatilag a jogrendnek azokra vonatkozó kívánalmait magánbüntetésekkel elégítette ki. Az embernek testi épsége, szabadsága, jó hírneve és becsületéhez fűződő erkölcsi és egyszersmind anyagi érdekei a magánjog terén is feltétlenül oltalomba veendők, nemcsak a szorosan bizonyított vagyoni hátrányok egyenértékű kiegyenlítése által, hanem kiegyenlítés és megtérítés adandó akkor is, midőn ilyen vagyoni hátrányok szorosan nem bizonyíthatók. Hogy a magánjog terén ezen megtérítés csak pénzértékű lehet s igy nem azonos értékű a nevezett hátrányokkal, nem képezhet észszerű okot annak teljes megtagadására; a magánjog pénzértékű megtérítés által lehetőleg tegye jóvá a nem tisztán pénzértékü hátrányokat. 19 Mellőzve e helyütt ezen szempontoknak bővebb fejtegetését, — értekezésünk során visszatérünk reájuk, — az eddig előadottak fonalán kötelmi jogi törvénytervezetünk álláspontját fogjuk vizsgálni. A kötelmi jog általános részének törvénytervezete helyesen mellőzi a kár és kártérítés fogalmának meghatározását. Közvetve azonban a 181. §-ban meghatározza ezen fogalmak elemeit. E szakasz ugyanis első mondatában következőleg hangzik : »A ki az előbbeni20 §-ban érintett kötelességet szándékosan vagy gondatlanságból megszegi, felelős azon kárért, melyet másnak szem é1 y é b e n vagy vagyonában okozott.« A tervezet e szerint nemcsak v a g y o n b e 1 i, hanem a sértett a német birói gyakorlat következetesen kimondotta ; 1. Seuffert, Archív XXX. 223 Az ellenkező nézetet újabb időben képviseli Seitz, Untersuchungen über die heuget Schmerzengeldklage 120. 1. sk. 19 Nézetünk támogatására álljanak itt a Seuffert, Archív XXXI. 232. közlött német felsőbb bírósági döntvény következő indokai: Niemand wird bestreiten, dass Geld, welches nur einen Vermögenswerth hat und Schmerzen, welche einen solchen nicht habén, dieser ihrer Ungleichartigkeit wegen keine gegeneinander messbare Grössen sind und dass deshalb das röm. Recht, weil es diesen abstrakten Satz strenge durchgefiihrt, das Schmerzengeld nicht als Schadenersatz, sondern als Pönalstrafe bezeichnen würde. Daraus folgt aber keineswegs, dass auch eine relative, arbitrare Schatzung erlittener Schmerzen nach dem Maasse ihrer Empfindlichkeit und Dauer nicht durch eine positive Rechtsbestimmung zugelassen werden könne.— Az ezen indokolásban kifejezett elv alkalmazható valamennyi nem tisztán vagyonértékű hátrányokra. 20 180. § : A ki a törvényes korlátokon belül jogával él, az ebből eredő kárért nem felelős. A cselekvények elmulasztásából eredő kár valakit csak akkor terhelhet, ha a cselekvény teljesítésére jogilag kötelezve volt. Ellenben mindenki köteles tartózkodni az olyan cselekvényektöl, melyek által másnak jogellenesen kárt okozhat.