Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 1. szám - Észrevételek a büntető eljárási tervezetre. 1. [r.]

MENEDÉKJOG ÉS KISZOLGÁLTATÁS 33 értelmi eszközök nélkül s valószínűleg őrizet alatt áll ? Hol ragadja még a védő az ellenbizonyítás fonalát, ezernyi mérföldekre a helytől, melyen a bűntettnek minden tényezői, elemei léteznek ? Mire terjeszsze ki szabad vizsgálati jogát a biró, vadonat-idegen életviszonyoknak egy kiszakított töredékével állvan szemközt; annyit és akként vethetvén csak megfontolása mérlegébe, a mennyit és a mily tendentiával elébb adtak. Valóban, a közvetlen megbüntetés nem vinné közelebb ezéljának megvalósításához az igazságszolgáltatást. Bonyolulttá tenné az egész eljárást", kikerülhetetlenné a büntető-per dualismusát, hosszadalmassá, hiányossá s ennélfogva tökéletlenné a bizonyítást, tehetetlenné a védelmet és hatálytalanná a biró igyekezetét. S elvégre igazságtalan ítélet forrásává válnék ; mert az esetek többségében az így bevádoltnak lehetetlen volna ártatlanságát bebizonyítania. Nem is említem, mily exorbitans magasságra emelkednének a nyomozás, a vizsgálat, bizonyítás költségei, ha a menekült bűntetteseknek a menedéket nyújtó állam bíróságai elé állítása és az ügyökben való közvetlen és végleges Ítélés életbe lépne. A közvetlen megbüntetés hát nemcsak kivihetetlen, hanem ha kivihető volna is, alkalmazása az igazságszolgáltatás pontosságának és alaposságának rovására történnék. Nem véletlen tehát, hogy a menedékjog körül egy század óta kifejlett gyakorlat s az államok büntetőrendszere a közvetlen megbüntetés eszméjét figyelmen kívül hagyva, az az igazságszolgáltatás és az egyesek erőiekének inkább megfelelő kiszolgáltatást fogadta el irányelvül. Maga Falk mondja : »Azon kérdésre válaszolandó, mennyiben felel meg az egyes államok törvényhozása az általam elméleti úton származtatott rendszernek, azon kevéssé bátorító eredményre jutottam, hogy egyes államokban egyes elveim érvényre vergődtek ugyan, de az egész rendszer sehol«. Az 1843-ki országos bizottság által kidolgozott magyar büntetőtörvényjavaslat azonban, ha életbe lép, a közvetlen megbüntetés elvét volt volna diadalra segítendő. E törvényjavaslatnak 4. és 5. §-ai u. i. így szólanak: 4. §. Más ország közhatalmának senki elitélés vagy megbüntetés végett ki nem adathatik, habár a bűntettet külföldön követte volna is el. 5. §. A ki külföldön oly tettet követett el, mely a magyarországi törvények szerint is bűntettnek tekintendő, ha elkövetett bűntettéért ott még el nem ítéltetett, idejöttével ezen törvények szerint leszen közkereset alá vonandó s megítélendő. Nekünk a fent elősorolt érvek alapján nincs okunk 1843-i, különben derék javaslatunk idevágó intézkedéseinek elestét sajnálni. Új büntető-törvényünk már a kiszolgáltatás elvéhez alkalmazkodik, s alkotmányunk helyreállítása óta hazánk s a nevezetesebb államok között kiszolgáltatási szerződések jöttek létre. Ilyenek: 1868: XXIV. t.-cz. a svéd-norvég királysággal, 1868: XXV. t.-cz. Francziaországgal, 1871 : Magyar Igazságügy 1885. XXIII. 1 •'>