Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 1. szám - Észrevételek a büntető eljárási tervezetre. 1. [r.]

MENEDÉKJOG ÉS KISZOLGÁLTATÁS 27 mely legélesebb kifejezésre Mohinál jut. Azonban föntebb mondottuk, hogy e világjogrend csupán a tudományos képzelem szülötte; a valóságban nem létezik. Erkölcsi tekintetek gyanánt igenis általán kötelezhetik az államokat az emberiesség és erkölcsi érzet, mely a bűnös bűnhődését parancsoló szükségül kívánja ; de az erkölcsi tekintetekből folyó kötelezettség még csak erkölcsi és nem jogi. Positiv nemzetközi kötelezettségek forrása nem lehet a tudományos speculatio. Egyes-egyedül az egymással jogi viszonyba lépő államok souverain akaratából fakadhatnak kellő módon és formában positiv jogi kötelezettségek. Szerződés, törvény vagy jogszokássá vált hoszszas gyakorlat híján tehát a menekültek kiszolgáltatására sem hajtja az államokat semminemű positiv kötelezettség. Látni való, hogy az a harcz, mely a kiszolgáltatást szerződés hiján is positiv kötelezettségnek állítók és az ezt tagadók közt foly, végelemzésben a nemzetközi jogi iskolák nézeteltéréseire vezethető vissza. Mohi és követői a kiszolgáltatást és általában a jogsegélyt mint a világjog szabályát tüntették fel, mivel érezték, hogy minden müveit nemzetnek s az egész világnak egyetemes érdeke, hogy a bűnöst utóiérje büntetése. Ebben mindnyájan egyetértenek. A nézeteltérés ott támad, hogy a világjogrend védői azt állítják, hogy ez jogi indok. Szerintök a jogsegély és kiszolgáltatás kötelezettsége positiv jogi kötelezettség. A dolog azonban nem igy áll. A büntető törvények csak a határig terjesztik ki érvényöket. Nullum crimen sine lege ; az az állam, melynek területére a tett elkövetése után a bűnös menekült, büntető-törvényei megszegve nem levén, büntető-hatalmát sem alkalmazhatja reá. Ennélfogva nem lehet állítani, hogy a büntető-hatalomnak ilyetén kiterjesztése, tehát a jogsegély, különösen erre irányuló jogtétel, törvény vagy szerződés nélkül az államoknak positiv jogi kötelezettségük volna. Allitjuk azonban, hogy az emberiség haladásának érdekében és a rend fentartása végett szükséges levén a bűnös büntetése, minden állam erkölcsi kötelessége ezt elősegiteni. A mennyiben pedig az erkölcs tere egészen maga alá foglalja a jog terét, úgy hogy minden a mi erkölcsös, az eszményi jog szempontjából jogos is: annyiban lehet mondani, hogy a nemzetközi jogsegély, tehát a kiszolgáltatás is jogi, de csupán eszményi jogi, jogbölcsészeti postulatum ; és hogy minden állam tartozik lehetővé tenni, hogy ama másik államnak territoriális büntető-hatalma a bűntettes kiszolgáltatása által a rendes kerékvágásba visszajusson és érvényesüljön. Ez erkölcsi kötelezettség az állami akarat nyilvánulásának rendes formái által, törvény vagy nemzetközi szerződés ú ján, válik positivvá. Mind a büntető-jogászok, mind az internationalis jog mivelői közül legtöbben e nézeten vannak. Az angol és amerikai tudósok közül tán egyet sem lehetne például idézni, a ki el ne vetné azt az elméletet,