Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 1. szám - Észrevételek a büntető eljárási tervezetre. 1. [r.]

MENEDÉKJOG ÉS KISZOLGÁLTATÁS 25 még a. szokásjog állapotában van; mert nincsen törvényhozó hatalom, mely minden államokra egyetemes érvényű jogszabályokat állithatna fel. Ha vannak mégis általános elvek, melyeknek követését a közfelfogás és a civilisatio szentesítette erkölcsi követelmények róják az államokra : ez arra mutat, hogy a nemzetközi jog, a mennyiben egyöntetű és egyetemes szabályai vannak, egy erkölcsi rendszerhez közeledik ; de egyébként sem ke letkezésére sem hatályára a belső államjog tételeitől nem különbözik. Grotius és nyomán az ethikai irány bajnokai a nemzetközi jog jogi színezete hiányának érzetében állították fel »az észből leszármaztatott nemzetközi jogot, melylyel a világjogrend elmélete közelről rokon. E tudósok a magánjog biztosságát és állandóságát akarták ekkor a nemzetközi jogba beoltani s hogy a nemzetközi jog oly magasan állónak tűnjék fel az államok fölött mint a magánjog áz egyesek felett, a világjogrend fennállását vitatták. Ok az erkölcsi tekinteteket és korlátokat, melyek figyelembe vételének parancsoló szükségét érezték, jogi korlátok gyanánt tüntették fel; felfogásukban a kosmopolitismus egy magasztos neme tükröződik vissza, mely az államok testvéries szövetségét, egységét proclamálta a világjog védőpajzsa és legfőbb uralma alatt. Ez elmélettől nem lehet a nemesítő befolyást megtagadni, melyet a nemzetközi viszonyok felfogására gyakorolt; de valósulását, mely az egyes államok függetlenségének megsemmisülésével járna, soha sem érte meg s minden valószínűség szerint nem is fogja megérni. .»A nemzetközi jog<', mond Mohi, a világjogrend egyik apostola, * ;>nem szorítkozik arra, hogy minden egyes állam létezhessék, hogy — másoktól nem sértve és nem kényszerítve — magában megélhessen és magát szükség esetén védhesse, hanem e mellett még az a nagy feladat is áll, hogy az államnak más államokkal való rendezett összeköttetése által mind saját népének, mind pedig az összes emberi nemnek életczéljai is előmozditandók.« Továbbá: »minden államnak nemcsak erkölcsi, hanem positiv kötelessége más állam életczélját is elősegíteni, ha e czélok észszerűek és kivihetők, ha sem az illető állam egymaga meg nem valósithatja, sem a segélyadásra nálunknál közelebbről kötelezett nem létezik és ha e segélyadás sem saját függetlenségünket, sem saját érdekünket nem csorbitja«. Az államok tehát, így okoskodik Mohi, a köztük levő érdekközösségnél fogva kötelezve vannak egymás jogrendjének fentartására tőlük telhetőleg közreműködni. Ám ez elmélet igazság dolgában gyenge lábon áll. Már Sir Cornwall Lewis ** elfogadhatatlannak mondja a világjogrend eszméjét, mivel a különböző államok jogi fogalmai és intézményei olyannyira eltérők egymástól, hogy a világjogrend, mint az egyes államok jogrendjének össze* Róbert v. Mohi, Die völkenechtliche Lelire vom Asyle. A Staatsrecht, Völkerrecht und Politik II. kötetében. ** On foreign jurisdiction and the extradition of criminals. London, 1859.