Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 2. szám - Adalék a végszükség jogához

144 DR. HEIL FAUSZTIN a kísérlet fogalmának lényege abban áll, hogy a bűnös gondolat minden elhatározásával együtt magokban a materialis cselekedetekben megtestesüljön, arra nézve világot vetnek Pessina más alkalommal mondott következő szavai: ». . . A ministeri formula csak két dolgot fejez ki három helyett. Kifejezi, hogy szükséges a bűntett elkövetésére irányzott szándék s hogy szükséges a véghezvitel megkezdése ; de nem fejezi ki azon harmadik, egyaránt lényeges kelléket, hogy a tettesnek ezen, egy meghatározott bűntettre irányzott szándékát kizárólag maguk a véghezviteli cselekedetek bizonyítsák.« A szakasz a bizottsághoz utasíttatott vissza újabb tárgyalás végett, s az újabb tárgyalásnak eredménye compromissum lett oly formula elfogadásával, melyben mind a két párt megtalálta a magáét. Az A. formula hívei kielégíttettek annak felvétele által, hogy a szándéknak véghezviteli cselekedetek által kell nyilvánulnia; a B. formula hivei (Mancini és társai) azzal, hogy a véghezvitel megkezdése is határozottan felvétetett. A képviselőház által ennek folytán elfogadott szöveg így szól: Art. 61. »A ki bűntett elkövetésére irányzott szándékát oly külső, alkalmas cselekedetekkel nyilvánította, a melyek a bűntett véghezvitelének megkezdését képezik, és véletlen ésakaratától független körülmények folytán a bevégzésre szükséges cselekedeteket mind végre nem hajtotta: kísérletben bűnös, s a bevégzett bűntettnek 2—3 fokkal enyhített büntetésével büntetteti k.« Még csak egyet kívánunk említeni, a mi világot vet azon scrupulositásra, melyet nálunk vajmi könnyen szőrszálhasogatásnak mondanának. Az A. formulában a bevégzésre »szükséges«, a B. formulában a bevégzésre »hatályos« cselekedetek (atti necessari :— atti efficaci) említtetnek. A vita a körül forgott, melyik szó fejezi ki határozottabban azt, hogy a cselekedetnek a szándékolt czél elérésére alkalmatosnak kell lennie. És a nagy tudósok itt sem birták egymást capacitálni. Végre Mancini engedett, bele nyugodott abba, hogy a »hatályos« szó helyett a »szükséges« szó használtassák, de csak ugy, hogy ezen engedménye ára gyanánt a szövegbe a szakasz első részébe az »alkalmatos« szó (atti idonei) határozottan felvétetett. Az Art. 62. a nem sikerült bűntett fogalmát és büntetésé határozza meg: »A ki bűntett elkövetéséreirányzottszándékkai végrehajtotta mindazon cselekedeteket, a melyek annak bevégzésére szükségesek, ez azonban véletlen