Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 1. szám - Észrevételek a büntető eljárási tervezetre. 1. [r.]

A MAGYAR JOGÁSZOK KS A MAGYAR TÁRSADALOM 15 hangulat« tengerébe hullt. Vajha a panique közepette áldozatul esett eszmék, mint egykor Polykrates gyűrűje, mielőbb ismét kihalászhatók lennének! Ideje volna s ez irányban a remény talán fel is melegítheti a közhangulatot a magyar pénzügyminister közelebbi exposéja után, mely szerint az államháztartás egyensúlyának eszménye a rendes budgetben már el van érve. De ha a társadalom actiójának elégtelensége ép e napokban mint felette fontos kérdés méltán feltüntettetett és az a parlamentben is komoly megbeszélés tárgya volt, aligha nem igaz az is, a mit másfelöl egy jeles publicistái toll egy épen most megjelent röpiratban (»Társadalmunk és nemzeti hivatásnnk«) a magyar társadalom actio-képességének hanyatlása tekintetében s a jövőre nézve fokozása érdekében a nemzet figyelmébe ajánl, az, hogy rá kell jönnünk, miszerint a nemesség, a régi középosztály vagyoni és más tekintetben elbukásáról, sőt némelyek által már is bevégzettnek tekintett elporlásáról, szóló jóhiszemű rege, csak részben, s inkább megnyugtató arányban igaz; de mindenesetre nagy baj, hogy a magyar földbirtokosság a polgárság és intelligentia új elemeivel egyesülten egy hatalmas középosztállyá nem fejlett ki. Igaz! még amaz elvesztett 4O0/\--ot se voltak képesek az új elemek kiegészitni. S pedig ez a 40% is hová lett? Csak félreszorult az; de ott van és pedig nagyobbára a birói, az ügyvédi és a tanári karban stb. Figyeljünk csak arra, hogy 1848 előtt a társadalom a magyar jogászokkal egy volt, s az akkori középosztálynak — »a nemzet derekának < mint Széchenyi mondta — mily erőt kölcsönöztek megyében, országgyűlésen, az egész életben épen ezen intellectualis erők. Ámde, habár 1848-ban összetörtük a modern reform tégelyében a rendi alkotmányt és rendi társadalmat: az újabb korban épen ezekből teremtettük a »karok és rendek« uj, jobbra-balra elszigetelt osztályait. Függetlenné tettük a birót; bizony nem parancsol annak a cognitio körében semmiféle hatalom s ez helyes, ebben a jogrend és a szabadság garantiai feküsznek; de az incompatibilitási törvénynyel a megyegyülésről (csak consultativum votuma van ott) kizártuk, mi több — noha a jogreformok, a nagy modern codificatio napjait éljük — föltétlenül kizártuk a parlamentből s csináltunk belőle egy keményen fegyelmezett, de isolalt rendet a társadalomban. A »birói kar« tehát alig vehet részt a társadalom actiójában s talán mert ebben a nemzeti élet egészséges fentartására nézve több kárt, mint hasznot lát, talán e miatt pendité meg