Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 2. szám - Adalék a végszükség jogához

140 PR. HE1L FAUSZTIN (a szorosabb értelemben vett kísérletnek, az elmaradt bűntett kizárásával) következő négy kellékét, constitutiv elemét állította fel: 1. egy meghatározott büntetendő cselekmény elkövetésére irányzott szándék; 2. azon meghatározott büntetendő cselekmény véghezvitelének megkezdése; 3. hogy a tettes nem teljesítette légyen mindazon cselekedeteket, a melyek a szándékba vett büntetendő cselekmény bevégzésére szükségesek ; 4. hogy ezen végrehajtást véletlen és a tettes akaratától független körülmények megakadályozták légyen. Ezen kellékek közül az első a kísérlet morális elemét képezi; a második a kísérlet fogalmának valódi jogi határait állapítja meg, s elejét veszi azon veszélynek, hogy oly cselekedetek minősíttessenek kísérletnek, a melyek ha erkölcstelenek is, a büntetőjog körébe nem eshetnek vagy más önálló büntetendő cselekményt képeznek. Ilyenek jelesül: »a gondolatod s a »bünös elhatározás« önmagában véve, habár szavakban vagy fenyegetésekben nyilvánultak; mert a szavak, habár alkalmasak arra, hogy a szándékot nyilvánvalóvá tegyék a bűntett véghezvitelének megkezdését nem képezhetik. Ilyenek: »az előkészítő cselekedetek«, a melyeknek rendszerinti jellege és a véghezviteli cselekedetektől megkülömböztető ismérve : az egyértelműség hiánya. A véghezvitel megkezdésének , kelléke maga után vonja, hogy a kísérletnek minősithető cselekedetnék a szándékba vett czél elérésére alkalmatosnak kell lennie. A bevégzett bűntett büntetendőségének alapja a kár, a kísérlet büntetendőségének alapja a veszély. Alkalmatlan kísérlet nem okoz veszélyt, mert a bűntett bevégzése, s igy a jogsértés, a kár, lehetetlen. Midőn a társadalmi rendet a természet törvényei teljesen megvédik, büntető védelemre nincs szükség. A harmadik kellék a kísérletet az elmaradt bűntettől határolja el. De most a formula, mely mindezt félreértés veszélye nélkül kifejezze ! A tárgyalásokat, a melyekben a szó szoros értelmében, minden egyes szó, minden interpunctio aranymérlegre tétetett, nem reprodukálhatjuk. Csak két formulázást állítunk egymással szembe, mint olyanokat a melyek körül a vita leginkább forgott. Az egyik a senatus által elfogadott tervezet formulája: »A ki bűntett elkövetésére irányzott szándékát véghezviteli cselekedetekkel nyilvánította, — ha véletlen és akaratától független körülmények folytán a bevégzésére szükséges cselekedeteket mind végre nem hajtotta: kísérletben bűnös,«