Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 2. szám - Adalék a végszükség jogához

ADALÉK A VÉGSZÜKSÉG JOGÁHOZ 135 mint a magukét. Már pedig nyilván való, hogy a törvény nem az egyes dicséretre méltó kivételes lelkületű egyének, hanem a nagy tömeg számára és szellemében készül. És igy a törvényhozó nem hunyhat szemet a tapasztalat előtt; az emberek túlnyomó többségének önző természete folytán nem teheti kötelességgé a tiszta erkölcsöt. A végszükségben elkövetett, különben büntetést érdemlő cselekmény büntetlenné nyilvánítása mellett még egy fontos szempont szól: a törvény hatálytalansága. Ugyanis a törvény leghatályosabb sanctiója a halálbüntetés volna. Már most halállal fenyegetve a végszükségben levőt, ez Hobbes örök igaz állítása szerint igy okoskodnék : »lf 1 do it not, I die presently; if I do it, 1 die afterwards; therefore by doing it, there is time of life gained«. * A kik az angol büntető igazságszolgáltatást a mult év végén figyelemmel kisérték, a »Mignonette C a s e« tárgyalása alkalmából egy ilyen rendkívül érdekes és mély részvétet ébresztő végszükségjogi esettel találkoztak. Fokozott érdeket kölcsönöz az esetnek nemcsak azon körülmény, hogy egyáltalán ritkán fordul elő, hanem még az is, hogy az angol bíróság előtt hasonló eset soha sem lön eldöntve. Igy tehát elvi jelentőségű Ítélet hozatala forgott szóban. Ugyanis az angol büntetőjog elvei e kérdéssel szemben ez ideig oly ruganyosak voltak, hogy a hírneves angol criminalista S t e p h e n »History of the Criminal Law« czíraíí müvében ezt jegyzi meg: E tan a jog ritkaságainak egyike és a mennyire ő e tárgyban járatos, ez oly kérdés, melyre vonatkozólag Anglia törvénye oly bizonytalan, hogy ha eset merülne föl, a bírák tényleg bármily elvet, melyet czélszerünek tekintenek, megállapithatnának«. Sőt még a büntető törvénykönyv készítésére kiküldött bizottság is tartózkodott a kérdés elvi megoldásától és csupán a következő megjegyzésre szorítkozik : »Nem vagyunk hajlandók azt indítványozni, hogy a szükség minden esetben mentésit, hasonlólag nem vagyunk hajlandók indítványozni, hogy a szükség semmi körülmények között sem szolgál védelmük Helyesebbnek véljük az ily kérdések eldöntését, ha valaha a gyakorlatban fölmerülnek, a jogelvek alkalmazása segélyével a particularis eset körülményeitől tenni függővé«. Az angol jog ily állása mellett az angol legfőbb büntető bíróság, nagy horderejű, a continensen uralkodó és nézetünk szerint helyes jogi fölfogással ellenkező elvet deciaráit, midőn a Mignonette eset alkalmából Dudley hajóskapitány és Stephens kormányos cselekményét gyilkosságnak minősité. A szükségállapotban elkövetett gyilkosság ezen fölfogása, miután éles ellentétben áll a szükségállapot continensi és éppen hazai büntető