Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 2. szám - Észrevételek a magyar magánjogi törvénykönyv tervezetének a kötelmi jogot tárgyazó [tárgyaló?] részére

128 DR. BIERMANN MIHÁLY : ÉSZREVÉTELEK A MAGYAR MAGÁNJOGI IX. fejezet. Ügyviteli szerződések. I. Megbízás. (Forr. : dr. .687—716.) Az 581. § végén előforduló »kö teles gondosság « egészen határozatlan, előbb-utóbb ezen bizonytalan kifejezés miatt a 3. bekezdésben foglalt szabálynak oly értelmezése fog még lábra kapni, hogy bármely tanácsadó felelős a rendes családapa gondosságának elmulasztásaért. Hogy ily téves értelmezésnek eleje vétessék, jó lenne »köteles gondosság elmulasztása« helyett azt mondani: »azon gondosság elmulasztása, melyre hivatal-, hivatás- vagy szerződésnél fogva kötelezve volt«. 585. §.a). Azon ügyletek sorában, miket másnak képviseletében az 585. § szerint csak különös, vagyis határozottan az ügyletek ezen nemére szóló »meghatalmazás« (nem »megbizás«, miről alantabb) alapján lehet érvényesen megkötni, hiába keresem az ajándékozási szerződést, pedig ha valamely képviselőtől, bizonyára első sorban attól kell különös meghatalmazást követelnünk, ki másnak rovására ajándékozni akar. 585. § b) Továbbá megemlittetnek ugyan a dolgok, jogok és követelések (hát a követelések nem jogok? tán »idegen dologbani jogok- és követelések«ről akart a tervező szólni) elidegenítése és terhelése, mig a nem kevésbbé fontos lemondás hallgatással mellőztetik. 585. § c) Végre ugy hiszem, hogy a compromissum maga t. i. azon megegyezés, hogy valamely ügy a rendes bírójától elvonassék és választott bíróságra ruháztassék, sok esetben a választott bíróság választásánál is jóval nagyobb horderejű jogi tény: ez tehát az utóbbi mellett vagy akár helyette szintén felveendő a jegyzékbe. 587. §. Ha a megbízottnak felelelősségét az itt tárgyalt esetben a culpa in eligendo-ra szorítjuk, mulhatlanul szükséges, a megbízó érdekeinek biztosításáról más módon gondoskodni, jelesül vagy ugy, hogy a dr. (693) példájára a megbízottnak a helyettesítésből eredő követeléseit egyenesen a megbízóra ruházzuk át, vagy miután a helyettes ellenigényei tekintetében ily értelmű rendelkezés folytán sérelmet szenvedhet, még helyesebben olykép, hogy a római joggal (arg. 1. 20. § 3 neg. gest. 3, 5) és a szász tvkönyvvel (1308) az érintett követeléseknek a megbízóra való átruházását a megbízottnak kötelességévé teszszük. Nem elég az 588. § esetében a megbízottnak a helyettes cselekvényeiből eredő kárérti felelősségét megállapítani; a megbízó, daczára annak, hogy esetleg a harmadikat is, mint megbízás nélküli