Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 2. szám - Észrevételek a magyar magánjogi törvénykönyv tervezetének a kötelmi jogot tárgyazó [tárgyaló?] részére

124 DR. BIERMANN MIHÁLY : ÉSZREVÉTELEK A MAGYAR MAGÁNJOGI csak a műtét megkezdése után fogja annak kiterjedését megítélhetni stb.), pedig rendszerint ép akkor a felsőbbségi díjszabás és a helyi szokás is cserben hagynak. Nem volna-e megbocsáthatlan igazságtalanság ily esetben az egyik felet kötött kezekkel kiszolgáltatni a másik önkényének, őt bármily lelkiismeretlen, szemtelen követelés teljesítésére kötelezni ? Ezért tehát, de tekintettel a 49. §. 2. bekezdésére is, »belátása« előtt mulhatlanul beszúrandó : »méltányos« ; mihelyt azonban ezt teszszük, az egész §., mely ilyformán csak az id. 49. §. 2. bekezdésének ismétlésévé válik, egyáltalában felesleges. Az 526. §. 2. bekezdése kihagyandó azon okokból, melyek miatt a 474. §. törlését javasoltam. 536. a) »A munkaadó a kialkudott munkabért... a munka befejezése, illetőleg a megrendelt műnek szerződésszerű előállítása után (a szállítás előtt?) tartozik kifizetni«. Hát a cseléd, a magánhivatalnok, kinek munkája szorosan véve soha sincs befejezve, az iparossegéd, ki a munkaadónak utasítása szerint majd ezen, majd azon darab előállításában segédkezik, mikor követelhetik bérüket? 536. b) »Ha a mű részekben szállítandó... az egyes részekért járó munkabér, csak a megtörtént szállítás után fizetendő«. Az egésznek vagy a résznek szállítása után ? Az 538. §. különösen alkalmas a fentebb a bérszolgálati és munkabéri szerződés egybefoglalása ellen tett kifogásaim igazolására. A tervező e §-ban a dr. a locatio cond. operarum-ot tárgyaló 625. és a 1. c. operis-sel foglalkozó 646. cz.-nek összeolvasztására tett kísérletet; azonban a kísérlet igen roszul ütött ki, mert eltekintve attól, hogy az ilykép alakított szabvány legkevésbbé sem mintaképe a világos törvényszerkesztésnek (pl. »aránylagos részét« : mi alapon határozandó meg annak nagysága ?) az a tulajdonképi munkabéri szerződésnek, ugy a hogy megfelel, de egyáltalán nincs helyén, ha bérszolgálati ügylet forog szóban. Mert igaz, a vállalkozó, ki a megbeszélt vállalatot a megrendelőnek személyében rejlő okok miatt egyáltalában nem, avagy csak részben létesíthette, a kialkudott munkabér »aránylagos*: (szabatosabban »a már végzett munkának megfelelő«, hasonlókép az 539. és 549. §§-ban) részével tartozik megelégedni, ehhez járulván még a neki minden körülmény közt megtérítendő vállalkozói nyereség; ellenben a locator operarum suarum, ki vállalkozói nyereségre nem számithatott, ilyent tehát a munka elmaradása esetében sem igényelhet,