Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 1. szám - Észrevételek a büntető eljárási tervezetre. 1. [r.]

A magyar jogászok és a magyar társadalom. Magyarország ezelőtt csak ötven évvel is, régi intézményeivel és akkori társadalmával, mily szomorú provincia volt. Világhírű bcra, búzája a jobbágyság rendszerével lenyűgözött földben termett; nemzete csak a nemességből állott s rónáin és bérczei közt a haladó korszellem útja régi bálványok közt vezetett »kötött utlevéllel«, melyről idegen gyámkodás gondoskodott. Szerény reményekre alig jogosító helyzetében ez az ország alig volt több, mint geographiai fogalom. Ma szabad ember, szabad föld és szabad gondolat hazája: az európai continens egy olyan pontja, a hol a szabadság és a culturélet vezéreszmei új világot teremtenek, gyorsan kiemelkedőt a régi, ezelőtt 34 évvel hirtelen összeroskadtnak romjai felett. Uj élet, új társadalom, egy új modern állam keletkezik itten, melyet életrevalóbb tényezők szabad működése és modern irányban fejlő, sőt már nagyjában kifejlett jogrend szabályoz. Alig maradt valami, a mi emlékeztet, hogy volt itt valaha más élet, más jogrend, más világ, olyan, a melyben csak a kiváltság tett embert földet függetlenné, a melyben a gondolat szárnyait a censura ollója nyirbálta s a melyben egy vérszegény társadalom egyfelől szűk világnézettel nyugodott meg azon, hogy »extra Hungáriám non est vita«, másfelől elcsüggedve, már-már végzetes lemondással kezdé búsan dalolgatni pessimisticus költőjével : multadban nincs öröm, jövődben nincs remény! Adjunk hálát a gondviselésnek, hogy az a régi világ — bálványaival, egyoldalú szegényes világnézetével, a haladó korszellem által alámosott, speciális jogrendjével — még elég korán (még mielőtt bekövetkezett volna a »nagy nemzeti temetkezés-?) egy regeneráló forradalomban megsemmisült. Mert bizony megsemmisült az. A régi magyar társadalom összedőlt törmelékei közt még csak foszlányok maradtak fenn a múltból, melyek csak kegyeletre hivnak fel. A mi pedig napjainkra átöröklött a régi világnézetből, régi jogrendből, elszigetelten vergődik a modern alakulat és feltartóztathatlan Magyar Igazságügy 1885. XXIII. 1. 1