Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)

1884/21 / 1. szám - A közjegyzői törvényjavaslathoz

72 SZEMLE esetleg az illető ügyiratok áttétele mellett, csak az iránt keresi meg a telekkönyv hatóságot, hogy ez a telekkönyvezett ingatlan vagyont, illetve telekkönyvi jogot, az örökösökre vagy hagyományosokra átirja. Sokkal egyszerűbb s gyorsabb volna az eljárás, ha az ily, nagykorúak közt létrejött osztályokmányt egyenesen a kir. köz jegyző mint hagyaték-tárgyaló közeg tenné át a telekkönyvi hatósághoz az örökösödési jog igazolására és a telekkönyvi bejegyzésre szükséges ügyiratokkal együtt, másrészről pedig czélszeríi volna, hogy a gyámság alatt állók hagyatéki iratai egyezség esetében ugyancsak a bírósági közbejövetel mellőzésével az egyezséget jóváhagyó árvaszék által tétessenek át további eljárás végett a telekkönyvi hatósághoz. Egyébiránt az örökség-»átadási« végzés tulajdonképeni tartalmának meg nem felel, a mennyiben a hagyatékot a biróság egyezség esetében csak végzésileg papíron adja át az örökösöknek, de tettleg soha sem, mert az érdekeltek azt ipso iure az örökség megnyíltával tettleg mindjárt átveszik, minélfogva ott, a hol a »haereditas iacens« elve nem érvényes: a hagyaték »birói átadása« csak formalitás minden alapos indok nélkül, d) A peressé vált hagyaték biztosítása és kezelése iránt egyszerűbb eljárásnak mutatkozik egyenesen a perbeli biróság intézkedése, mivel az összes ügyiratok ugy is ennek kezében összpontositvák, de csak a hagyatéki tárgyalás befejezése után s csak ki nem egyezés esetében. Á közjegyző tehát idő- és munkakimélés, meg az ügy gyorsítása szempontjából az ily egyezséggel be nem fejezett hagyatéki ügyeket egyenesen áttehetné az illetékes bírósághoz a perre utasító végzés meghozatala végett, a nélkül hogy ez által akár az államra akár az igénylő felekre kár háromolnék. e) A leltározásnál a becsérték a törvényes becsű szerint állapítandó meg a kincstár és a kiskorúak érdekében. Az előadottak figyelembevétele mellett az örökösödési eljárás alapvonásaiba következőleg alakulna : I. A hagyaték letárgyalása minden esetben kötelezőnek mondatik ki. II. Hagyaték tárgyaló közeg a kir. közjegyző. III. A községi jegyző, midőn csak nagykorúak vannak érdekelve, a halálesetet és leltárt a végrendelettel együtt tárgyalás végett a kir. közjegyzőhöz, gyámsá alatt állókét pedig az árvaszékhez küldi be. mely utóbbi az ügyiratokat a nyilvántartási jegyzékbe való felvétel s esetleg a gyám kinevezése után a kir. közjegyzőhöz átteszi. IV. A kir. közjegyző bírósági, illetve árvaszéki átruházott hatáskörében a hagyatéki tárgyalást végbefejezésig vezeti s egyezség esetében az ügyiratokat (avag, csak az egyezséget s ehhez tartozó okmányokat) a telekkönyvi hatósághoz a tulajdon,esetleg még zálog vagy egyéb jog bekebelezése végett átteszi. V. Kiskorúakat érdeklő esetekben az ügyiratok az árvaszékhez küldendők s az egyezség jóváhagyása esetében ez teszi át az ügyiratokat a telekkönyvi hatósághoz. VI. Ha a felek közt az egyezség nem sikerül, a közjegyző az ügyiratokat a perre utasító végzés meghozatala 'végett az illetékes bírósághoz átteszi. VII. Ha az örökösödési per záros határidő alatt folyamatba nem tétetett, a biróság a sommás osztályt megteszi s a tulajdonjog esetleg zálogjog bekebelezése végett az ügyiratokat a telekkönyvi hatósághoz átküldi. Végül a községi elöljáróságnak a haláleset és leltár helyes felvétele ellen s a tárgyaló közegnek a törvényes eljárás ellen intézett netáni túlkapásait a törvényben elegendő óvintézkedésekkel lehet meggátolni s őket tetteikért szigorú felelősségre vonni.