Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)

1884/21 / 1. szám - A közjegyzői törvényjavaslathoz

7o SZEMŰ". Igaz ugyan, hogy hazánkban ugy az elmélet mint a gyakorlat szerint a »haereditas iacens«-féle elvnek elvetésével a hagyatéki vagyon azonnal átszáll az örökösre; ámde ezen elv távolról sem érintetik az által, ha a törvényhozás kimondja, hogy a hagyaték letárgyalása mindenkire kötelező; mert a' hagyaték kötelező tárgyalása mellett is fennáll azon törvényes felfogás, hogy hazánkban a haereditas iacens elve nem érvényes és mert a kötelező tárgyalás csakis azt czélozza, hogy a rendhez, pontossághoz hozzá nem szokott polgárok akaratuk ellenére is kötelesek legyenek vagyoni viszonyaikat tisztázni s a hitelkönyveket megfelelő módon rendezni. Tárgyalás ma is történik a bíróság előtt, csakhogy az a nagykorú örökösökre nem kötelező, vagyis ezeknek tetszésétől függ birtokviszonyaikat jogérvényesen rendezni s a telekkönyvi intézmény értékét, hasznavehetöségét és czélját végkép meghiúsítani, a minek pedig csakis a mindenkire nézve kötelező hagyatéki tárgyalás által lehet véget vetni. H-höz. Akár kimondatik, akár nem a hagyatéki tárgyalás általános kötelezettsége, az eddigi eljárás módosítása üdvösnek, czélszerünek s a közönség érdekeivel megegyezőnek csak azon esetre tartható, ha általában a hagyatékok tárgyalása a mostani többrendbeli közegek helyett csak egy közegre bizatik. A mostani eljárás szerint ugyanis gyámság alatt álló ügyekben a hagyatékot helyben az árvaszék, kint a szolgabíró vagy a kir. közjegyző, némely esetekben a községi árvaszék, nagykorúakat érdeklőkben pedig a kir. járásbiró vagy a kir. közjegyző teljesiti, s ha egyezség a felek közt létre nem jön, a perreutasitás kérdésében a kir. törvényszék határoz. Tehát egyezség esetében öt, különben pedig hat különböző fórum van hivatva a hagyatékok tárgyalására. Hozzájárul ehez még azon körülmény, hogy ha a kir. járásbíróság előtt folyamatba tett hagyatéki ügyekben időközben kiskorúak érdeke is mutatkozik fenforogni: a kir. járásbíróság a tárgyalást és lebonyolítást az áryaszéknek engedi át s viszont az árvaszék, ha időközben a kiskorúak nagykorúságukat elérték vagy meghaltak, az ügyiratokat az illetékes kir. járásbírósághoz áttenni köteles. Ily körülmények közt nem csoda, ha még a legegyszerűbb hagyatéki ügyek is pontos munka mellett ritkán fejezhetők be egy év alatt az örökösök tulajdonjogának bekebelezésével, mivel a telekkönyvi bekebelezés sem eszközöltethetik az örökösödési illeték szabályszerű megállapítása előtt; ellenben fontosabb és csak némileg is bonyolódottabb ügyek végleges elintézése több évet igényel. De késlelteti az eljárás gyorsaságát azon körülmény is, hogy a különböző hagyatéktárgyaló közegektől felette nehéz és sok időbe kerül az előiratokat s az ügy kiegészítéséhez tartozó ügyiratokat bjeszerezni s összesíteni. A közjegyző ugyanis a legtöbb esetben azon tapasztalatra jut a tárgyalás folyamában, hogy ugyanazon hagyatéki vagyon fölött egy más, előbbi vagy későbbi halálozás következtében a tárgyalás már megindittatott, sőt már be is fejeztetett, mely esetben a közjegyző csak huzamosabb időn át szerezhetvén be az elő- vagy pótló-iratokat a különböző tárgyaló közegektől, az ügyet egyhamar le nem bonyolíthatja. Mindezen nehézségeket s károsításokat pedig főkép az idézi elő, hogy sok a tárgyaló közeg. Elkerülhetetlenül szükségesnek mutatkozik tehát az összes tárgyalásokat egy közeg kezében összpontosítani s a gyors lebonyolítást ekkép lehetővé tenni. Melyik legyen ezen egyedüli közeg ? A kamara, hivatkozva 8 éven "át szerzett tapasztalataira, azt állítja, hogy az összes hagyatékok tárgyalására legalkal-