Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)
1884/22 / 3. szám
A HÁZASSÁG-BONTÓ OKOK A KELETI KERESZTÉNY EGYHÁZBAN 183 anyag szerint voltak beosztva, ugy hogy pl. e czimnél : »Az egyházi biróság« — valamennyi ide tartozó kánon számszerint idéztetik, s azután kivonatban közöltetnek a világi törvény illető intézkedései. »Syntagma« ellenben azon gyűjtemények neve volt, melyek kizárólag a kánonokat tartalmazták időrendben és pedig első sorban az apostolok, azután a zsinatok, s végre a szent atyák kánonjait. A nomo-kánonoknak az egyházi gyakorlatba történt felvétele által ipso facto benyomultak a görög-római jog házasság-bontó okai is az egyházi gyakorlatba, a mennyiben a polgári jog házasságfelbontási tana a nomo-kanonikus gyűjtemények kiegészítő részét képezte. így nyertek anyagi jelentőséget a keleti keresztény egyházban e (polgárjogi) házasság-bontó okok; de e tényleges állapot sohasem emelkedett alaki érvényre, mert azt (illetőleg annak alapját) az egyházi törvényhozás sem vette fel a kánonokba. E szerint a görög-római jog szabványai, a mennyiben a házasság felbontására vonatkoznak, a görög-keleti egyházban nem bírnak általánosan kötelező erővel, mert csak a byzantin uralkodók egyoldalú rendelkezései, melyek törvényes beczikkelyezés nélkül az egyházra nézve nem mérvadók, kétségtelen joga lévén az utóbbinak saját területén saját eszközeivel élni. Azért egyenesen nevetséges az occidentalisták azon törekvése, mely a byzantin uralkodók egész tevékenységét, jó és rosz oldalaival együtt, a keleti keresztény egyháznak akarja betudni. Némely embereknél oly mánia, a keleti keresztény egyházat a »byzantinismus«-sal azonosítani, hogy ezen egyházat nem is ítélik meg és méltatják máskép, mint byzantin szempontból, bár annak, mint láttuk, saját törvényhozása, saját dogmái és kánonjai vannak, melyeknek mint ilyeneknek a byzantin államhoz semmi közük sincs — s bár az, mint örök életű, számtalan világi intézményt, sőt magát a byzantin államot is túlélte. A nevezett azonosítás legfeltűnőbben mutatkozik az occidentalistáknak a keleti keresztény egyházra vonatkozó irodalmi műveikben, melyekben a között, a mi a görög-római jogból vétetett át, és a között, a mi abból nem recipiáltatott, mi különbség sem tétetik, hanem ama polgári jog minden rendelkezése, mihelyt egyházi ügyre vonatkozik, a keleti keresztény egyház intézményének proclamáltatik. Ez természetesen azon további helytelenségre vitte őket, hogy a házasság-bontó okokat nem mindig a keleti keresztény egyház 13*
