Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)

1884/21 / 1. szám

38 SZABÓ JÓZSEF ellenesetben beáll a munkaerő jogtalan confiscatiója, vagyis: akkor a munka-kényszerrel összekötött szabadságvesztés - büntetés törvényesen meg nem álló vagyonbeli büntetés volna. Azonban, hogy e felfogás alapjában ellentétes, mutatja már csak az is, hogy Wahlberg a munkajutalmat a rabtartási költség megtérítése után állapítaná meg; a mi világosan ellentétes a munkajutalomhoz való jogos igénynyel. De tarthatatlan a gyakorlati végeredmény szempontjából is, mert igy a fegyencz alig vagy sohasem jutna jutalmához. Én osztom Strosser münsteri fegyintézeti igazgató ellenvetését, ki a munkára való jogot társadalmi kérdésnek tekinti, s különbséget lát a munkásnak szabad életében vagy elitéltetése alatt teljesitett munkája között azért is, mert büntető törvényeink, midőn s a hol kényszer-munkát emlegetnek, ha nem is szólnak díjazatlan téteményről, nem emiitik s nem érintik sehol a bért vagy díjat sem. A fogoly-munka s munkajutalom kérdése fogalmilag ugy mint gyakorlatilag börtön-beligazgatási ügy s igy nem szoros értelemben vett jogi, hanem közigazgatási természetű. Mi a munka-intézmény? A szabadságvesztés-büntetés, a büntető törvénykönyv alapelveiből •folyólag, magában foglalja mint czélt annak valósítását is, hogy az elitélt megjavittassék. Ez egészen a szabad lelkiismeret uralma alatt álló, tehát külső, kényszercselekvőségét nem tűrő állapot; a bűntett és büntetés objectiv bizonyosak, az erkölcsi javítás mindig bizonytalan s magának a javítandónak műve. A szoros követelményű javítás — mint büntetési végczél — a hasznossági egyoldalú elmélet követelménye, minthogy ha az állam kizárólag az elitélt javára óhajtja, várja azt : akkor kényszer, szigor vagy túlszigor alkalmazásának helye, értelme nincs. De a javítást büntetőkönyvünk alapelve nem a büntetés tulajdonképeni feladatának tartja. A bűnös büntetésével csak lehetőleg követeli a javítást, vagyis várandó következmény s nem tulajdonképeni kizárólagos czél gyanánt. A gyakorlati kivitelben ez három factorral (a tanítással, erkölcsi oktatással s munkálkodással) éretik el. De ezek okszerű és rendszeres keresztülvitele, mint magának a kimért szabadságvesztés-büntetésnek lefolytatása is, a végrehajtó hatalom ügyköre. Ennélfogva igazolt az is, hogy ebben már nem a szoros értelmű jogi szempont, hanem a közigazgatási érvényesül. Hogy pedig a munka-intézmény javítási factor, az kétségtelenné lesz, ha meggondoljuk az elitéltek többségének személyes viszonyait s azt, hogy a bűnözés rugója többnyire a munkanélküliség, vagyis a tétlen élet. Ez ellen hatni, vagyis a munkakedvet Okszerűen kifejteni, a munka becsét, értékét, hasznosságát, átértetni, ez czélja, feladata az elitélt okszerű és rendszeres munkálkodtatásának.