Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)

1884/21 / 1. szám

2Í, DR. HEIL FAÜSZTIN cóntrovers fundamentális kérdés »ném a traditiók s a múltnak előitéletei« szerint, hanem »az igazság s a valódi társadalmi hasznosság elveinél^ megfelelő megoldást nem nyer, Olaszhon az egységes büntető törvén)- legfőbb jótéteményét nélkülözni leend kénytelen, s mindaddig a törvény előtti egyenlőség nagy elve e téren csak látszat fog maradni. Azon indítványt tette tehát, hogy a halálbüntetés törültessék el; a közönséges (sardiniai) btkv.-ben halálbüntetéssel sújtott cselekmények büntetése életfogytiglani kényszer-munkában (lavori forzati a vita), az eddig kényszer-munkával sújtott reatumok büntetése 20—25 évig terjedhető kényszer-munkában állapíttassák meg, s az ekként módosított sardiniai btkv. az egész országra terjesztessék ki. Ezen indítványt egyhangúlag elfogadta a parlamenti bizottság, melynek előadója a nagynevű Pisanelli volt s magáévá tette azt, a minister ellenzése daczára, a képviselőház is 1865. évi márczius 13-án. A senatus azonban (1865. évi ápril 22-én) nem járult hozzá. A codifícationalis kísérletek különben még korábbi időre vezetendők vissza, mert már 1863-ban felhívta Pisanelli akkori igazságügy ér a bíróságokat, hogy az egységes btkv. tervezetéhez szükséges anyag előkészítése végett a sardiniai btkv.-re vonatkozó gyakorlati észleleteiket vele közöljék, s nem sokára reá a tervezet elkészítésére bízott ságot küldött ki Conforti senator elnöklete alatt. E bizottság csak a büntető törvénykönyv általános részét készített el, mely előbb a minister által, később ennek megbízása folytán De Falco senator által átvizsgáltatván s módosíttatván, az ország bíróságai val tanulmányozás s észrevételezés czéljából közöltetett. E dolgozat, mint a későbbi tervezetek becses anyaga, említést ér demel. Midőn a képviselőház Mancim fennemlitett indítványát elfogadta, egyúttal utasította a kormányt, hogy már megkezdett tanulmányait befejezvén, minél előbb új btkvi javaslatot terjesszen elő. A képviselőház ezen határozata folytán a kormány két bizottságot nevezett ki, melyeknek egyike (1865. évi nov. 15-ki kir. rendelettel) a büntetési rendszer reformja iránti javaslattétellel, másika (1866. évi január 12-ki kir. rendelettel) a büntetőtörvénykönyvi javaslat kidolgozásával bízatott meg. Ezen két bizottság, melyek másodikában a legjelesebb olasz jogtudósok vettek részt (Pisanelli, Arábia, Carrara, Conforti, De Filippo, Mancini, Paoli, Pessina, Sellito, Tecchio, Vacca, Ambrosoli, De Foresta, Vaccarone, kikhez későbben még Ellero, Tolóméi, Costi és Tondi járultak) csakhamar egy bizottsággá egyesült s 1866. év márczius 26-án egyhangúlag a halálbüntetés eltörlése mellett nyilatkozván, ez alapon 1868-ban elkészült a rendőri kihágásokat is magában foglaló btkvi javaslatával, mely az ország bíróságaival közöltetett az időközben igazságügyérré lett De Filippo által.