Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)

1884/21 / 1. szám

A HÁZASSÁGI JAVASLAT A TÖRVÉNYHOZÁS ELŐTT '7 dozást tudott tanúsítani. Erős központja a vitának nem volt, melynek irányában komoly érdek veszélyeztetését nem látva, egészen jól esett volna hallani a prímásnak, mint fenkölt theologusnak nyilatkozatait s a szatmári püspöknek a társadalom bölcseletéből vont következtetéseit. A mérleg nem igen billent, a szónoki hatások után itélve, az egyház álláspontja ellen. Egész biztonsággal az egyház még erősebb támadásba is léphetett volna, mint a minőt a kalocsai, leginkább az egri érsek tanúsított. Mind ez az én szememben a házassági legislatio láthatárát igen beborította. A végső eredményt mindenki tudja. A kormány törvényjavaslata elbukott, mit én nem tudok bizonyos véletlennek tulajdonítani. A törvényjavaslat újra a főrendiház elé kerül. Annak is, a ki nem tud elzárkózni az elől, hogy'a törvényjavaslat elhibázott, a folyamatban levő törvényhozási alkotás dolgában megoldást kell akarni. A puszta negatio sohasem lehet megoldás. Annak az ismétlését, a mi a főrendiházban történt, nem lehet akarni. Igen érthető, hogy egy oly törvényjavaslatot, minő a szóban levő, igen nehéz a létező jobbára felekezeti jogok közé elhelyezni. Legfőbb hibája mindenesetre az, hogy benne az átalános kötelező polgári házasságra sok az emlékeztető. így a törvényjavaslatnak egész második része, mely a külföldön kötött polgári házasságról szól, alig egyéb mint a keresztény-zsidó házasság nyakába akasztott teher, mely sehogysem illik a fenmaradó házassági jogokhoz, miután az akként van megalkotva, hogy bent a hazában nem létező intézményt feltételez és pedig egyenesen az átalánosan kötelező polgári házasságot. Ha ez tudva van, ugy a törvényjavaslat egész második részét félre kell tenni. Átdolgozásra már nincs alkalom. A törvényjavaslat elvetése a főrendiház részéről igen megerősítette azok vélekedését, kik a gyermekekre nézve nincsenek a képviselőház álláspontján. Sokszor lett mondva, hogy a törvényjavaslat nem akar egyéb lenni, mint a cultus disparitas bizonyos fajának elenyésztetése. Hát ha kell, maradjunk ennél. Ekkor a gyermekek kérdése elesik. Ez leginkább biztosithatná a törvényjavaslat törvénynyé váltát. Bizonyára túlzó azok nézete, kik a törvényt minden hatás nélkül valónak jelzik, a nélkül hogy kimondatnék, hogy az új házasságból zsidó gyermek is származhat. A kik igy cselekednek, nagyon kevésre becsülik a cultus disparitas megszüntetését, a mi mindenesetre a főkérdés. Ez ma már teljesen megérett. Egy lépéssel tovább menni már csak ugy lehet, ha a Magyar Igazságügy 1884. XXI. 1. 2