Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/20 / 5. szám - A német börtönügyi tisztviselők egyletének közgyűlése

398 TAUFFER EMIL Ö következő szövegű határozatot javasol: 1. A fogolynak nincs joga munkájának jutalmára, de börtönügyi tekintetekből mindenkor nyerjen munkajutalmat. 2. A fogoly munkájának az államkincstárba folyó hozade'ka nem lehet kizárólagos mértéke az egyes fogoly munkajutalma nagyságának. Az előadó, Tauffer igazgató, azt indítványozza, hogy a legcsekélyebb félreértés elkerülése és a gyűlés e kérdésben elfoglalt álláspontjának világos kijelölése czéljából a választmányi javaslat 2. és 3. pontjában „munkajutalom" helyébe mindenütt „munkaajándék" tétessék. A második megjegyzésre nézve pedig azon véleményben van, hogy a határozat szövege semmi kétséget nem hágy a munkajutalmak feltételére nézve. Erre az elnök a tételt pontonkint szavazás alá bocsátja és a választmány javaslata az előadó módosításával szótöbbséggel ejfogadtatott. Ezután a tanácskozás végett napirendre tűzött kérdések 5-ikére, a „Szabadon bocsátott foglyok segélyezéséire került a sor. A freiburgi új országos fegyház r. kath. lelkésze, Krauss, világos s az egész anyagot felölelő beszédben indokolta a választmány javaslatait. Továbbá adatokat szolgáltatott a waldheimi fegyház lelkésze Mahn, a ki különösen a szászországi segélyegyleteknek működését és szervezetét jellemezte, és az egyházi hatóságoknak üdvös tevékenységéről dicsérő szavakban emlékezett meg. Götzinger dekán és plébános a bádeni viszonyokról szól s azon eredményre jut, hogy a központosított hivatali szervezet önmagában véve semmi biztosítékot nem nyújt a sikeres tevékenységre nézve, mert „csak a szabad polgár képes elbukott polgártársát a társadalomba ismét bevezetni". Strosser további előadása és Köstlinnek néhány megjegyzése után a választmány javaslata szószerint en bloc elfogadtatott. A gyűlés zárkövét Krohne igazgatónak az egyesületi alapszabályoknak módosítására, illetőleg kiegészítésére vonatkozó indítványa képezte, melyet a gyűlés elfogadott; végre Wirth igazgató jelentette, hogy az egyesület számadásai megvizsgáltattak és rendben találtattak. A nagygyűlés a szokásos udvariassági nyilatkozatokkal ezután bezáratott. E sorok irója azon szavakkal fejezi be rövid értesítését, melyekkel a hírneves tanár Vogt Károly a természettudósoknak Zürichben tartott gyűlését jellemezte.