Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 1. szám - Francziaország. Törvényjavaslat a visszaeső büntevök száműzetéséről (rélégation)

90 KÜLFÖLDI JOGÉLET cselekmények valamelyikét utóbb követi el (6. és 7. cz.). Az eddig elitéltekre a törvény csak akkor nyer alkalmazást, ha érvénybe lépte után a fentebbi bűncselekmények valamelyikét követik el. A megkegyelmezés az illető bűncselekmények beszámítását csak akkor zárja ki, ha rehabilitatióval jár (8. és 9. cz.). A száműzés csak a rendes büntetés befejeztével vétetik foganatba, szabadságában állván azonban a kormánynak, az átszállítást már a büntetési idö utolsó három hónapjában eszközöltetni (11. cz.). A száműzést csak a rendes bíróság mondhatja ki (11. cz.). A száműzés helyeit törvény fogja meghatározni (13. cz.). A száműzöttnek szökése vagy szökési kísérlete két évig terjedhető fogházzal büntettetik, mely visszaesés esetében 5 évre emelhető és a száműzetés helyén hajtandó végre (14. cz.)- A száműzotteknek akár ideiglenes használatul, akár tulajdonilag földek, előlegek, kölcsönök és szerszámok adhatók azon czélból, hogy az illető gyarmaton mint földmivelö vagy mint iparosok letelepedhessenek; családjaik áttelepítésére is engedélyezhetők bizonyos könnyebbitések (15. cz.). Kivételes esetekben megengedhető az ideiglenes távozás is, melyhez azonban, ha hosszabb tartamú vagy ismétlődő, a ministerium beleegyezése szükséges. A szabadságidő túllépése a szökésre megállapított büntetéssel fenyíttetik (17. és 18. cz.). Az 1852 július 9-én kelt törvény, a mely szerint a Seine départementban és bizonyos lyoni kerületekben való tartózkodás közigazgatási uton megtiltható, hatályon kivül helyeztetik. A rendőri felügyelet is megszűnik és ezentúl csak azt jelenti, hogy az alája helyezett a Seine départementban nem tartózkodhatik. Az utóbbi intézkedés azokra is kihat, kik eddig rendőri felügyelet alá helyeztettek (19., 20., 21. cz ). Lachaud t- F. é. deczember hó 12 én a franczia barreau egyik legnagyobb dísze halt meg. Lachaud Károly Sándor 1818. február 25-én született Treignacban s Tulle-ben kezdette az ügyvédi gyakorlatot. Már tekintélyes vidéki ügyvéd volt, midőn 1844-ben Párizsba tette át lakását, hol azonban csak erős küzdelmek után sikerült érvényesülnie. Lachaud hosszú éveken át a legjobb esküdtszéki védő hírében állott. Hosszabb idö óta gyengélkedett már. Utoljára mintegy tizenegy hónappal ezelőtt tárgyalt egy Doerr nevű pénztárnok ügyében, ki egy millió frank sikkasztásával volt vádolva. Azóta időnként megjelent ugyan a Palais-ban de munkás pályája február óta bezártnak tekinthető. Első sikereit Tulleben aratta, de nem sokára Párizsba ment lakni, hol nagy praxisra tett szert. Több mint negyven éven át fényes eredménynyel működött Francziaország összes esküdtszékei előtt: szerepelt a Bocarme, Lescure, Lemoine, Taillefer és Tropmann perekben. Bazaine-t is ö védelmezte 1873-ban, s 1875-ben Cassagnac Pál ügyvédje volt Wimpffen gróf ellenében, kit Jules Favre képviselt. Fáradhatatlan munkás volt. Néha vasúton töltötte az éjszakát s nappal tárgyalt, éjjel visszatért Párisba s másnap ismét a bíróság előtt működött a nélkül, hogy kimerülés lett volna rajta észrevehető. Mondják is, hogy a túlságos megerőltetés siettette halálát, mely 65 éves korában következett be. Ékesszólása és sikerei közmondásossá lettek, bámulatosan tudott hatni az esküdtekre; ha az esettel csak némileg is lehetett az érzelmekre számítani, a per majdnem biztosan meg volt