Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/20 / 3. szám - Házasságkötés Magyarországon egyházi és polgári jog szerint tekintettel törvényhozásunk feladatára. Budapest, 1883. [könyvismertetés]

272 IRODALOM annálfogva, hogy a katholikus szentszékeknek a protestánsok egymás közötti házassági ügyeiben is jobbadán sikerült a bíráskodás jogát megtartani. Ezen az állapoton a bécsi és linczi békekötések sem változtattak, minek föoka abban keresendő, hogy a protestantismus nálunk nem tudott elég jól szervezkedni. Erdélyben nem hiányzott a protestánsoknak a saját bíráskodásuk, s ebből aztán teljes és tökéletes házassági jog ki is nőtte magát. Arról, hogy az eljegyzés (sponsalia de praesenti) házasságkötő erővel bir, tanúskodik az 1555. évi erdödi zsinat 11., az 1567. évi debreczeni zsinat 23. czikke, nemkülÖmben az 1562. évi debreczeni hitvallásnak a házasságról szóló kijelentése. A Geleji Katona István kánonjai már a papi egybekötés álláspontjából rendelkeznek. A legnagyobb protestáns házassági jogiró a 18. századbeli Boehmer volt, kinek házassági jogát nálunk a Királyhágón túl Bod Péter honosisotta meg Synopsis juris connubialis czimü munkájával. Kisebb hatással mint Boehmer volt reánk a 17. századbeli Carpzow. Igaz, hogy ennek a könyvét a Rózsahegyen 1707-ben tartott zsinat befogadta, de tudjuk, hogy a rózsahegyi zsinat határozatai az 1715. évi országgyűlés által megsemmisíttettek. Érdekes az is, midőn az 1790. évi országgyűlés berekesztésével a protestánsok a pesti és budai zsinaton a házassági jog codificatiójához láttak. Ennek akart elömunkálni Felsőőri Fülep Gábor sárospataki tanár ily czímü munkában : Codex legum ecclesiasticarum in rationem utrarumque confessionum in Poíonia et Lithvania. A munka, mint czíme is mutatja, fordítás és pédig németből latinra; a házassági jogról is foglal magában fejezeteket. Természetesen, hogy ebben a munkában is mindent, mi eljegyzésről (sponsalia de praesenti) szól, házasságkötésre kell érteni. Még az 1791. évi budai és pesti zsinaton készült házasságjogi tervezet is sokszor házasságkötésként érti az eljegyzést, az eljegyzés és házasságkötés fogalmai ingadozók. A könyv utolsó vagyis nyolczadik fejezete törvényhozásunk feladatával foglalkozik a házassági jog tárgyában, a mit aztán azon törvénytervezet egészít ki, melyet szerző a munka függelékében a keresztény és zsidó közötti házasságról közöl. Szándékosan nem szólunk még ismertetöleg sem a munka nyolczadik fejezetéről. Habár igaz, hogy a munka utolsó szaka is sok történeti anyaggal rendelkezik, mely történeti szempontból méltatható volna : az ismertetés és kritika közti határvonalat, — de lege ferenda lévén szó — nehéz volna megtartani. Ezen alkalommal csak annyit emelünk ki, hogy Kováts munkája már a feldolgozott anyagnál fogva figyelmet érdemel. Lector.