Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 1. szám - A totalisateur - Csemegi kitüntetése

indokában feküdnék. Ha a szerencseszerződést kötő feleket azon indok vezérelte, hogy a valótlanságot állított fél bűnhődjék: fogadás forog fenn; ha pedig a szerződés kötésének indoka nyereségvágy volt: játék forog szóban. — Ámde eltekintve attól is, hogy az indokot a jogügylet ismérvéül felállítani már azért sem lehet, mert az a jogügylet alkotó részét soha sem képezi és abban külsőleg nem nyilvánul: nézetünk szerint tarthatlan ezen tisztán abstractio utján nyert definitio, mert nem határozza meg a meghatározni kivánt fogalmakat sem. Ha Windscheid dcfinitióját valódi tartalmára vezetjük vissza, fogadás köttetett volna, ha a szerződő felek azon indokból kötötték a jogügyletet, hogy az ellenfél veszítsen ; játék pedig akkor, ha a felek nyerni akartak. Ezen definitióval szemben azonban minden fogadás játék és minden játék fogadás is lehet; mert ha csak a felek ki nem kötötték azt, hogy vesztés esetén a meghatározott Összeg egy harmadiknak vagy péld. jótékony czélra fizettessék, az egyik fél csak akkor veszíthet, midőn ellenfele nyer ; igy tehát a fogadásnál épugy mint a játéknál, a szándék mindkét mozzanatra irányult, a mennyiben a fogadásnál ép ugy mint a játéknál mindegyik fél szándéka arra irányult, hogy ő nyerjen és ellenfele veszítsen. Eltekintünk itt attól, hogy rendesen a fogadások is tisztán csak nyereségvágyból köttetnek. "Nem sokkal szerencsésebbek a többi német jogi irók definitiói sem. *) ThÖl 2) azon definitiót állítja fel, hogy a játéknál a szerződő felek cselekvősége hozza létre az eredményt, ellenben a fogadásnál a szerződő felek az eredmény létesítésére közre nem működnek. Ha két angol ember — ugy mond ThÖl — szerződést kot az iránt, hogy az egyik a másiknak bizonyos Összeget fizessen a szerint, a mint az általuk az asztal végére tett két csiga közül az egyik vagy másik előbb ér az asztal másik végére, akkor játék forog fenn ; de ha a két angol a csigákat már az asztalon találta volna, s igy kötötték volna a szerződést, akkor fogadás forogna fenn. Thöl, mint ebből látszik, theoriáját az utolsó consequentiáig viszi, de épen a consequentiából tűnik ki ezen theoriának indokolatlansága. Mert alig okadatolható, miért legyen ama szerződés jogilag más szempont alá vonandó akkor, mikor a csigákat ők maguk tették az asztalra s más szempont alá, midőn esetleg ott találták. A mindennapi életben pedig ha két távgyalogló szerződést köt az iránt, hogy az, ki később érkezik a kitűzött czélhoz, a másik javára valamit veszítsen, nem azt mondjuk, hogy játszottak, hanem, hogy fogadtak. Bruck 3) nem lát semmi külombséget a játék és fogadás közt, a mennyiben ö a játékot a fogadás al-fajának tekinti és szerinte a játék csak eszköz a fogadás eldöntésére. Ezen definitióval azonban jogilag mit sem nyertünk, mert miután *) A magyar jogászok közül tudtunkkal eddig csak Dr. Beck Hugó foglalkozott ezen kérdéssel, ki a Pester Lloydban közzétett egyik czikkében Thöl nézetét osztja. A code civil art. 1965—1967 nem tesz külombséget a Játék és fogadás közt; ellenben a code pénal art. 410 szintén csak a játékvállalatokat sújtja. 2) Verkehr mit Staatspapieren 257. 1. 8) Über Spiel und Wette.