Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 1. szám - A totalisateur - Csemegi kitüntetése

82 SZEMLE és testi erők gyakorlására szolgál, s rendesen az u. n. mulató játékoknál, melyek magánjogilag alig, s büntetésjogilag általában nem jönnek tekintetbe ; de nem áll az a pénzre menő legközönségesebb szerencsejátékokról. Az emiitett jogi felfogás képviselői is elismerik, hogy közönyös, valljon maguk a felek vasíy harmadik személyek viszik-e véghez a tevékenységet, hacsak ama harmadik a felek által erre meg van bizva (Gerber). — Ámde ezen harmadik személy tevékenysége semmi esetre sem képezi azon momen. tumot, mely által a játékszerzödés megköttetik, a melyből a szerződésszerű jogok s kötelezettségek támadnak. E tevékenység egyedül csak azon esemény előidézésére nézve jó tekintetbe, melynek bekövetkeztétől a játékszerzödés a nyereséget vagy veszteséget függővé teszi, s mely jogi jelentőséget csupán csak a játékszerzödés, a játék szabályai által nyer. De minek e tevékenységnél a játékosok megbizása, ha az megbízás nélkül is alkalmas arra, hogy a nyereség és veszteség eldöntésére nézve irányadó szabályokat megállapítsa. És tovább folytatva a következtetést: csak tényleges, de a játék lényegét s fogalmát nem érintő kérdés az, vajon a játékszerzödés nem bizhatja-e a nyereség vagy veszteség eldöntését a természeti erők működésére, az állatok mozgásából származó eseményekre, minden emberi tevékenység kizárásával. Ezen okoskodás a Windscheid által képviselt eredményre vezet. A játékos szükségszerű tevékenysége a játékszerzödés kötésénél való tevékenységére szorítandó, meg tán arra, hogy pointirozási akaratát kijelentse és hogy tényleg pointirozzon. Ezen nézet teljes Összhangzásban van az általános nyelvszokással s a népben élő azon felfogással is, hogy a betevő a rouletten, lottón „játszik". Ezek szerint a totalisateurön is játszanak. A vállalkozó megszabja és kihirdeti a szabályokat, melyek a játékban való részvételt, a nyereség s veszteség fölötti döntést és a nyeremények nagyságát megállapítják s közvetíti a játékszerzödés megkötését és teljesítését azok közt, kik a bárczák megvétele által a játékban résztvesznek, kiknek képviselőjeként jelentkezik. Ezzel ki volna mutatva, hogy a totalisateur tartása játék üzése; vizsgálni kell még, váljon szerencsejátékot képez-e. E kérdés, mint a neheztelt végitélet találóan állítja, attól függ, váljon a totalisateuri játék eredménye lényegileg a véletlentől függ-e ? Az első biró a véletlennek a totalisateurnél kötött játékra való befolyását két irányban mutatja ki. Először is abban, hogy az utolsó betevőkön kívül a játékosok egyike sem számithatja ki a nyereség esélyeit; az esetleges nyereség nagysága mindezekre nézve véletlen. Ezen körülmény kétségtelen s nem változtat rajta az, hogy vannak szerencsejátékok, melyeknél a lehető nyereség meg van határozva. Ezen aleatorius momentum, kapcsolatban azzal, hogy e totalisateurnél a betétek száma teljesen korlátlan, különbözteti meg e játékot a tulajdonképi lotteriától s adja meg közveszélyes jellegét. Mindazonáltal talán még sem lehetne a totalisateuron való játszást szerencsejátéknak mondani, ha az eredmény a födologban, t. i. ama kérdés tekintetében, hogy ki nyer, ki veszt, nem függne lényegileg a véletlentől. Ez azonban kiderül az alsó biró további ténymegállapításából, hogy a játékosoknak csak legkisebb