Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 1. szám - Észrevételek az általános magánjogi törvénykönyv tervezetének a dologi jogot tárgyazó részére. Második közlemény

s BÁNFFAY SIMON ÉSZREVÉTELEK AZ ÁLT. MAGÁNJOGI TÖRVÉNYval illustráltatik, melyet e'n a gyakorlati életből merített néhány mellékkörülménynyel megtoldva ide iktatok, a nélkül, hogy a jogeset változne'k. A pazarló fiu A. el- e's átadja apja ingó dolgát B-nek-, B. tartva attól, hogy az öreg ur észrevchetné a dolgot, a már átvett dolgot nem viszi el, hanem kedvezőbb alkalomig ott hagyja. Az öreg ur meghal, A. örökli az eladott dolgot is, tehát az átadott dolog tulajdonát később megszerzi; ekkor azonban eladja és átadja C-nek, ki azt jóhiszemüleg mint tulajdonát hazaviszi. A tervezet szerint B. ezen dolgot tulajdoni keresettel C-töl elveszi — vindicálja — s C. az általa fizetett vételárt A-n condictióval megveheti, mert mikor A. C-nek eladta, már nem volt az övé, hanem atyja halálával s azzal, hogy A. örökölte már a régibb jogtalan átadás pillanatától kezdve B. tulajdonává vált. Eddig a felhozott példa ; de ennek még más következménye is van, s pedig a következő : Minthogy B. egyszerre az átadás pillanatától való tulajdonossá varázsoltatott át, mindaz, mi azzal a bizonyos dologgal történt, az ö tulajdonával történt, s igy az öreg ur által ha használtatott, az ö tulajdona használtatott, következőleg A-n, mint apja örökösén, a használati bért is megveheti,, s ezt neki a biró a törvény értelmében megítélni köteles lesz. — De a tervezet e szabványából még egy szebb jogeset is fejlődhetik ki. Az előzmény ugy történik, mint a fennebbi példában. A. eladja B.-nek, B. átveszi de ott hagyja, az öreg ur, kinek a dolog most még tulajdona, meghal ; találnak egy a B.-nek történt eladás után kelt végrendeletet, melyben emez eladott dolog nem hagyományoztatik ugyan közvetlenül C-nek, hanem A. általános örökösnek mondatik ki azon kötelezettséggel, hogy épen ama kérdéses dolgot C. nek adja át, tehát nem Legatarius rem capito, sumito, hanem Haeres meus rem legatario dato. — Ki-é lesz már most a kérdéses dolog? A.-é nem, mert csak ugy Örökölte, hogy adja át C-nek ; B.-é nem, mert mikor az öreg rendelkezett, nem a B., de saját tulajdona felett rendelkezett; C.-é nem, mert "azon pillanatban, mikor A. öröklött, B. vált az átadástól kezdve a dolog tulajdonosává. így válik a dolog a törvény értelmében res nulliussá. Az osztrák ptk. a convalescentiáról nem emlékezik, a római jog a convalescentiát ez esetben megtagadja, a szász törvény, hogy a példánál maradjunk, B. tulajdonát csak azon időponttól ismeri el. midőn A. nyerte a tulajdont, tehát itt, mikor örökölt. Mi okból foglal el a tervezet egészen új álláspontot, s miért keveri össze az alanyi momentumból eredett érvénytelenség következményeit, a tárgyiakból eredetiekkel (1. Jogczím, szerzési mód és átadás cz. értekezésemet Magyar Igazságügy XVI. köt. 1. sk. 11.) be nem láthatom. Legczélszerübb a római jog elveit elfogadni, mely az első esetben a convalescentiát elismeri, s pedig az átadás időpontjától