Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/20 / 1. szám - A franczia esküdtszék mint politikai intézmény

12 DR. BAUMGARTEN IZIDOR nak legveszélyesebb faját gyakorolja, midőn a törvény vélt gyarlóságait azok szabálytalan keresztülvitele által enyhíteni törekszik, boszut áll, mikor büntetnie és kegyelmez, mikor igazságot kellene szolgáltatnia. „Még föltehető (jóllehet föltevés és valóság igen messze esnek egymástól) — mondja Feuerbach, 2S) — hogy a nép bizonyos törvény mellett vagy ellen meggondolással és higgadtsággal adja szavazatát, mert a törvény élettelen és hideg, elvontságánál fogva nem indítja meg az érzelmeket; általánosságában, előnyösen vagy hátrányosan kiterjed ugyan mindenkire, de magában véve nem izgat föl szenvedélyeket, hanem csak megfontolást igényel. De hogy a tömeg egy concret eset fölött, mely különleges mivoltában közvetlenül hat az indulatokra; egy rény fölött, mely, mint szenvedélyek szülöttje, szenvedélyeket költ fel, egy ember fölött, ki mint a könyörület vagy gyűlölet, a népkegy vagy népboszu eleven tárgya előtte áll — pártatlanul, igazságosan és jogosan ítéljen, az tőle ép oly kevéssé várható, mint az ittastól a megfontolás, vagy az együgyütöl az okos beszéd." „Örök időre szóló igazság, hogy az abstract törvény és a nép szenvedélyei közt a béke csak akkor fog megköttetni, ha a törvényhozó vagy acceptálja a nép előítéleteit, vagy saját bölcseségével képes azt felavatni." Igaz, van hivatásos biró is, ki önkénye szolgájává alacsonyítja az igazságszolgáltatást, vagy nem fogja fel a törvény intentióit; de ilyenkor rajta szárad a jogtörés vagy tudatlanság bélyege és birói széke szégyenpaddá válik alatta; holott a nép embere nyomtalanul tűnik el a tömegben és a vádnak árnyéka sem fér hozzá, mert olyanban tévedett, a mit neki tudnia nem kell és csak természetes indulatainak engedett; melyeket fékezni nem tanult. 6. §. De nem csak abban tévedett a 18. század domináló bölcsésze, hogy Angolországot mintaállamnak állítván fel, egy nép százados fejlődésének eredményét, jellemével és sajátságos viszonyaival összenőtt institutiót, más népre sikerrel átültethetöknek hitte, hanem meg inkább abban, hogy — az angol állapotok hibás felfogása folytán — az ottani alkotmányi és igazságügyi szervezetet saját képzeletének világításában olyannak tüntette fel, a milyen az tényleg soha sem volt. A félreértések, harczok és bonyolulatok egész lánczolatán meistern dürfe, und eben dazu eingesetzt sei, die Mángel der Strafgesetzgebung auszugleichen und diese mit der Volksansicht in Einklang zu setzen". Wiarda, Bedenken gegen dass Schwurgericht, Hannover 1862., 14. 1. 28) Betrachtungen über das Schwurgericht, 51. 1,