Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 1. szám - A bűnvádi eljárás és reformja

60 DR. HEIL FAUSZTIN criterium, mely meg tudja különböztetni azt, a mit haszonnal mintaképül elfogadni lehet, hogy az a haza sajátszerű intézményeivel, a társadalmi élet speciális viszonyaival és szokásaival bensőleg összeforrjon. Szükséges volt hangsúlyozni ezen felfogást, hogy ekként az összehasonlító jogtudomány befolyásának kellő határai megjelöltessenek ; hasznát némelyek valóban túlozzák, mások ismét, a gyakorlati törvényhozás nagy kárára, meggondolatlanul félreismerik.« 3. A bünvád. A harmadik fejezet a bűnvádi keresetet tárgyalja. Mi módon s ki által gyakoroltatik ? Ez egyik alap-problemája a bűnvádi pernek. Itt vizsgáltatnak: a) Apopularis actio. Abstract szempontból ez volna a rendszerek eszménye, a legtermészetesebb, a legszabadelvübb, a legméltóbb. Mi sem látszik a dolog természetének inkább megfelelni, mint minden egyes ember határtalan buzgalma a közjó iránt, s mi sem felel meg inkább az ember szabadságának és méltóságának. »Szép és csábitó eszmény, de nem felel meg sem a tények kérlelhetlen valóságának, sem a büntető jog logikai fogalmának.« Már a köztársasági Róma classicus korában látunk oly vádlókat, kiket a közjó magasztos eszménye helyett a bosszú aljas érzete vezérelt. Es midőn a köztársaság fénye elhalványult s helyébe a Caesarok uralma lépett, a popularis actio rendszerét a dicsvágyó emberek s aljas delatorok tömege szentségtelenité meg, kik visszaéltek e joggal, hogy érdemetlen kitüntetésekre tegyenek szert vagy mások kárával gazdagodjanak. S ezen visszaélések nem utolsó okai voltak a vádper hanyatlásának s a nyomozó per túlsúlyra vergődésének. b) A biró által gyakorolt bűnvádi kereset. Az élőbbemnek egyenes ellentétele, s abban áll, hogy a bűnvádi kereset kezelése magára az itélő bíróra bizatik. Eredetét inkább a popularis actióval űzött visszaélés elleni reactiónak s a szerencsétlen időknek köszöni, mint logikai processusnak. Túloztatván, sőt meghamisittatván a birói hatalomnak a többi államhatalmakhoz való viszonyának fogalma, azt gondolták, hogy a birói hatalom nem volna teljes, sőt nem is volna hatalom, ha a büntető törvény alkalmazására hivatott egyén hivatalból el nem járhatna. E felfogás azonban nem más, mint a társadalmi hatalmak organismusának összezavarása. c) A közvádló által gyakorolt bűnvádi kereset. »A modern civilisatio dicsősége.« . . .. »A helyesen értelmezett közvádlói intézménynek két éltető eleme van: a függetlenség és a felelősség. Minél nehezebb és fontosabb valamely társadalmi functio, annál nagyobb szükségképen azoknak cselekvési szabadsága, a kikre bizva van. De alig van kényesebb társadalmi functio, mint a közvádlóé, a ki által az egész társadalom követeli a bírótól a megzavart rend helyreállítását s a büntetést.. •