Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 6. szám - Az örökösödési törvénytervezetről. Harmadik közlemény

10 DR. ZSÖGÖD BENŐ matri suum filium vei filiam praeterire vei exheredes facere.6) Ezért véljük némi igazsággal mondhatni, hogy a római örökösödési jog szellemében az öröklési rendszer vezéreszméje s az öröklés főalapja lehetett a testamentum egész a keresztyén császárokig. Ekkor már a cognatio is t. i. az obiectiv családi kötelék mindjobban kiszoritá az agnatiót. Az örökösödés terén is kezdett a súlypont azon tudat felé hajolni, a mely a keresztyén családi felfogással karöltve a vérköteléket mint az öröklés önálló természetszerű alapját az emberekgondolkozásában mind magasabbra emelte.7) Mindamellett a iustiniani jogkönyvekben megörökített jogrendszernek structurája könnyen érthető okokból határozottan a régi alapon maradt. Az örökjog tengelye a végrendelet.s) A római jog befolyásának a német iurisprudentiára és legislativára kétségkívül meg vannak a maga irigylendő gyümölcsei, de van ennek árnyas fele is. Ilyennek tekintjük az örökösödési jog terén mindenekelőtt azt, hogy az örökjog philosophiai felfogása körül mai napig tartó habozást ingadozást idézett elő. Könnyű ezt constatálni. Csak elő kell venni akár a rendszeres tudományos jogi müveket, akár törvénykönyveiket. 6) Nov. 115. cap. III, pr. 7) A római Örökjogi fejlődés szelleméről itt előadott gondolataink bővebb kifejtését megkísértettük A köteles rész, cz. pályadolgozatunk római jogi részében. L. különösen: M. Ig. XIII. köt. (1880—1.) I, III; a patrónus köteles részével való szembesítést pedig XIV. köt. (1880—u2.) I. füzet. — A jelen Tervezet szerzője A magyar örök. jog tervezetének vezéreszméje czímű már idézett jeles előadásában, megítélésünk szerint, épen a dolog lényegét nem érinti. A „vezéreszme" kérdése ugyanis nem a körül keresendő, hogy „a kifejtettek eredménye, úgymond 8 1. abban Öszpontosul, hogy a római jog végrendelkezési szabadsága engedni volt kénytelen a család jogos igényének, épen ugy mint a germánjogi exclusiv családörökösödési rend a rendelkezési jogosultság igazságos méltatásának ellentállani nem volt képes." így a contemplatio teljesen üres, a mennyiben épen abba nem hatol, a mi szerintünk a fő, t. i. hogy a rómaiaknál, a végrendelet megszorítva is föalap maradt, mig a keresztyén társadalom felfogásában a korlátlan végakarat sem az. E végre, persze, a római örökjogi fejlődésnek nem csupán külső eredményét, hanem egyben annak miként-jét is, indító okait, társadalmi rugóit kell alapul venni. 8) A reánk maradt római művek közöl különösen Gaiusból látjuk, mily apodicticus tétel volt az az ö elméleti felfogásukban, hogy a végrendeleti Öröklés való első helyre. Ac prius de hereditatibus dispiciamus, quarum duplex condicio est- nam vei ex testamento vei ab intestato ad nos pertinent. Et prius est, ut de his dispiciamus, quae nobis ex testamento obveníunt. II, 99, 100. Szó szerint átvéve Justin. Inst. II, 9. § fi.