Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 5. szám - Túlmehet-e az ítélő bíró a vád körén, és mennyiben?

488 DR. WERNER REZSŐ tói lényegileg eltérő reatumban nem találhatja bűnösnek vádlottat, hanem ép az ellenkező következik. Az azután más kérdés, váljon az ily netán lényegileg eltérő minősítése a bűncselekménynek Összeegyeztethetö-e a vádelv és védelem követelményeivel, egyenjogúságával. Ha az eltérő, illetőleg súlyosabb birói minösithetés kérdése ezen szempontból állíttatik föl, a miként kell is; mert itt a törvényes igazság iránt egymással vitában álló felek és a törvény alkalmazására hivatott biró jogkörének határvonaláról van szó; — ugy annak eldöntése nézetem szerint attól függ, váljon a bűncselekmények minősítésére vonatkozólag tett törvényes intézkedések absolut érvényüek-e, tehát szükségképen alkalmazandók-e vagy pedig nem? Mert ha absolut érvényüeknek tartatnak, azoknak öszszerü alkalmazására nézve a biró teljesen független, és nem lehet kötve sem az egyik sem a másik fél indítványához; ha pedig csak relatív értékűek, azoktól a viszonyokhoz és körülményekhez képest eltérésnek is van helye. Az absolut értékű büntető jogi intézkedésnek a bűnvádi eljárás nem derogálhat, sőt inkább ez annak szolgálni, azt teljes mértékben érvényre juttatni tartozik, mig ezt a csupán relatív természetű intézkedések részére vindciálni nem lehet. Midőn én ezen itt egyedül döntő szempontot, mely a fönnebbi kérdés megfejtésének sarkpontját képezi, kiemelem, jól tudom, hogy nem mondok újat; mert hiszen arra már Csemegi is reflectált a jogászgyülés zárűlésén tartott kitűnő beszédében, midőn ama látszólagos ellenmondást, mely a bűncselekmény súlyosabb minősítésének megengedése és az indítványozott büntetéstétel túllépésének tilalma közt létezik, épen azzal igyekezett eloszlatni, hogy a büntetéstételekre vonatkozó törvényhatározatok relatív jelentőségével a bűncselekmény minősítését illető törvényintézkedések absolut értékét állította szembe. De hát igaz-e az, hogy a bűncselekmény qualificatiojának törvényes határozmányai a b s o 1 u t értékűek ? Csemegi — hihetőleg azért, mert azt a jogászgyülésen senki kétségbe nem vonta, vagy mert ö azt kétségbe vonhatlannak, communis opinionak tartotta — e kérdésben kijelentett nézetét nem találta szükségesnek bizonyítgatni, holott az, miként látszik, még sem áll minden kételyen kívül. Ezt bizonyítja különösen dr. Baumgarten czikke, ki ugyan e kérdésben kifejezetten nem nyilatkozik, de épen az által, hogy a vádtól lényegileg eltérő minősítést megtagadandónak véleményezi, közvetve a minősítésre vonatkozó törvényintézkedések absolut érvényét is kétségbe vonja, illetve elismeri — mert ezt tenni kénytelen — hogy amaz intézkedések csak relatív természetűek ; azonban ö sem tartotta érdemesnek a kérdés közelebbi megvitatásába bocsájtkozni s beigazolni — mi az általa elfoglalt álláspontból szükségkép követ-