Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 5. szám - Túlmehet-e az ítélő bíró a vád körén, és mennyiben?

DR. WERNER REZSŐ TÚLMEHET-E AZ IT. BIRÓ A VÁD KOR. STB. 479 szik, megkönnyíteni vagy elősegíteni siet. Ily törekvést, ugy hiszem, hibáztatni vagy eltévesztettnek mondani még akkor sem lehet, ha az óhajtott eredményre nem vezetne, ha az czélját el nem érné. A kérdésben — miként ezt az eddigelé nyilvánosságra jutott vélemények mutatják — három nézet gondolható. Az egyik a túllépést minden tekintetben föltétlenül megengedendönek tartja, — a másik, külömbséget téve a bűneset minősítése és a büntetés kérdése közt, amabban a túlléphetést megengedi, de emebben a bírót a vádló indítványához köti; a harmadik végre a túllépést föltétlenül meg nem engedhetönek nyilvánítja. Ezek közül az első nézetnek legtisztább kifejezését találom a m. jogászgyülésnek szótöbbséggel hozott határozatában, mely Dr. Szeg hő kir. ügyész szövegezése szerint ekkép szól: „A vádrendszer nem követeli, hogy az ítélő bíróság a kir. ügyészségnek a büntetendő cselekmény minősítése és a büntetés kimérésetekintetében előterjesztett indítványához kötve legyen"4. A másik nézet a m. jogászgyülés kisebbségének véleményében talált kifejezést, melyet Csemegi Károly legfőbb itélöszéki tanácselnök hatalmas érveléssel kisérve, ekkép formulázott: „A b i r óság másképen minősítheti ugyan a bűncselekményt, de a vádló által indítványozott büntetési tételen túl nem mehet, sem vádlót más vád emelésére nem utasíthatja, nem figyelmeztetheti." A harmadik nézet az volna, melyet a jogászgyülés befejezése után, ennek tárgyalásaira reflectálva, Dr. B a u m g a r t e n Izidor a m. Igazságügy XVIII. kötetében (447. sk. 11.) hozott nyilvánosságra, s mely átalában oda megy ki, hogy a bíró ugy a minősítés, mint a büntetés dolgában kötve vanaz ügyészi indítványhoz. Mindhárom nézet többé-kevésbbé exclusiv álláspontot foglal el, s ép azért kérdés: melyik oldja meg közülök leghelyesebben a vita tárgyát képező kérdést? II. A kérdés nem csak a bűnvádi eljárásnak, hanem az itt alkalmazandó büntetőjognak is kérdése; és másrészt nem csupán a vád, nem csupán a védelem, de az itélethozás jogkörének kérdése is, miként ezt már fönnebb jeleztem. A kérdésnek egész jelentősége tulajdonkép ezen szempontokban fekszik és ép azért, helyes irányban való megfejtése nem könnyű dolog. A fönnebb emiitett eltérő nézetek is e szempontokból igyekeznek megfejteni a kérdést, és ha mégis eltérő eredményre jutnak,