Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 5. szám - Kereskedőnek tekintendő-e a zálogüzlet-tulajdonos?

476 DR. NAGY FERENGZ sitett könyveket vezessenek; hogy bevezetések e könyvekbe a rendszerint kitöltendő helyeken hézag hagyása nélkül teljesitendök s hogy a bevezetés eredeti tartalmát kitörlés által vagy másként olvashatlannná tenni, valamit kivakarni vagy oly változtatásokat tenni tilos, melyek' minőségüknél fogva kétséget hagynak az iránt, váljon az eredeti bevezetéskor vagy később történtek-e ? Ez oly intézkedés, mely a hitelesítéstől eltekintve, szószerin ta k. t. 25. §-ából lett átvéve. Ott van továbbá a 12. §, mely a zálogüzlet tulajdonosát felelőssé teszi minden kárért, mely a nála elhelyezett tárgyakban az átvételtől a kiszolgáltatásig elveszés, megromlás, megsérülés által történik, vagy a tárgy késedelmes kiszolgáltatása által okoztatik, a mennyiben igazolni nem képes, hogy a kárt erőhatalom, vagy a tárgy természetes minősége, avagy az elzálogosító vagy ennek megbízottja okozta — oly intézkedés, mely a fuvarozónak és közraktári vállalatnak a k. t. által megállapított felelősségének mintájára készült (v. ö. k. t. 398. és 437. §§). Ott van végre a 13. §, mely ép ugy mint a keresk. törvény a kereskedelmi utalványokra és más papírokra nézve, az elveszett zálogjog megsemmisítését a váltótörvény szabályainak veti alá. Azt bizonyitják-e ezen rendelkezések, hogy az idézett törvény abból indult ki, miszerint a zálogüzlet-tulajdonosok kereskedők? E felfogást támogatja azon körülmény, hogy e törvény ugyanazon ministerium által lett előkészítve, mely a fentebb említett rendeletet az állam kereskedelmi vállalatai tárgyában bocsátotta ki, a melyben épen a kir. zálogház keresk. vállalatnak jelentetik ki. Felhozható továbbá azon érv is, hogy ha a törvény a zálogüzlet-tulajdonosokat szabályszerű könyvek vezetésére kötelezi, ennek folyománya gyanánt el akarta ismerni azt is, hogy eme könyvek ugyanazon kiváltságos bizonyító erővel birnak, mint a keresk. könyvek, a mi épen feltételezi azt, hogy a zálogüzlet-tulajdonosokat kereskedőknek tekinti. Mert habár pl. az ügyvédek könyvei is birnak kiváltságos bizonyító erővel, a nélkül hogy az ügyvédek azért kereskedők volnának, ugy ezen könyvek bizonyító ereje az ügyvédi rendtartásban kifejezetten meg van állapítva; — holott a zálogűgyletre vonatkozó idézett törvény maga, a zálogüzlet-tulajdonosok könyveinek bizonyító erejéről mitsem szól, e könyvek tehát kiváltságban épen csak azon feltétel alatt részesülhetnek, ha tulajdonosaik kereskedőknek tekintetnek. Bármennyire kecsegtető is azonban ezen okoskodás, s bármennyire kívánatosnak mutatkozzék különösen az, hogy a zálogüzlet-tulajdonos könyvei ugy mellettük bizonyítsanak, mint közös okiratok gyanánt felmutatandók legyenek: részünkről ezen okoskodásnak még sem tulajdonítunk jelentőséget s a kereskedelmi és