Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 5. szám - A jászkunok személyes és birtokviszonyainak történelmi és jogi fejtegetése

VISZONYAINAK TÖRTÉNELMI ÉS JOGI FEJTEGETÉSE 457 ne a redemtióra, hanem a népességre vettessék ki ; azonban siker nélkül, mert a redemtio után kivetett 83 katona kímélet és változás nélkül a városon hagyatott. Voltak azonban a redemtusokon kivül a jászkun községekben nagy számmal iredemtusok és zsellérek is ,• mert a lakosaiban megfogyatkozott jászkun községeknek a XVIII. század első felében nagy kiterjedésű földjeik mívelhetése végett munkás kéz szaporítására igen nagy szükségük volt. Ezért kész szívvel fogadták, sőt földesúri visszakövetelés esetén erélyesen védelmezték is a más községből jött s náluk letelepedő vidékieket; kik azonban, ha házat szereztek is, de a redemtióhoz fizetéssel nem járultak, irredemtus, birtoktalan és zselléreknek tekintettek és neveztettek, s a redemtusok jogaiban soha nem részesültek; igy földosztálykor a redemtusokkal egyenlő jogon földet nem kaptak, boltot taxa nélkül nem nyithattak, bort, ha maguk termése volt is, nem mérhettek. Érdekökben állott azonban a községeknek, hogy a megélhetésre e zselléreknek lehetőleg módot nyújtsanak, többek között az által is, hogy ezek földosztáskor magoknak pénzért kis veteményföldeket, válthassanak; igy 1798-ban Halas városa a községi jövedelemnek szaporitása végett veteményföldeket redemtus vagy irredemtusnak különbség nélkül ölét 3 és másfél krért osztott ki; ez azonban inkább adásvétel szinét viseli. * Mivel azonban az 1745. évi kiváltságlevél 6-ik pontjában megengedtetett a jászkun községeknek, hogy bárhonnét szabadon költözhető jövevényeket magok közzé befogadhassanak, és ezeket többi lakosaik módja szerint a közterhek viselése és teljesítésére szoríthassák: ezeket tehát a községek a terhek viselésére is kötelezték. Igy 1800-ban Halason a katonák felszerelésére, 1805-ben katonakiállitási költségre a zsellérek minden adóforintjuk után 12, illetve 3 krt fizettek; 1814-ben a Halasra esett 83 újoncz kiállítása a birtokosok redemtiójára s az irredemtusok adóquantumára 2ü palétán felosztatott; ezenkívül a községek a közösből felfogott földeken a községi jövedelem fedezése végett gazdálkodást űzvén, a földek felszántása a redemtusokra, a kaszállás, aratási munka pedig a zsellérekre vettetett ki. Ezen közteherviselésben való részvétel azonban a községi együttlét, a község igazgatása s igy közérdekben történvén, redemtionális jog megszerzésére egymagában elegendő nem volt annyira, hogy bármily hosszú ideig lakott egy zsellér valamely jászkun községben, s bármily hiven teljesítette is a zsellérekre esett közterheket: még sem bírt a községben redemtus-birtok megszerezhetésére képességgel mindaddig, mig öt ez iránt tett kérelmeire a tanács a községi lakosok közé végzésileg valósággal be nem vette.