Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 3. szám - A nemzetközi börtönegyesület irodájának jelentése az 1880. november havában tartott párisi közgyűlés óta történtekről

SZEMLE ismert kérlelhetlen logikájával polemizál a Rivista penale két czikke ellen, melyeknek elseje az életfogytig tartó büntetéseket a joggal és az észszel ellenkezőknek állítja, s hypothetikusnak nevezi az anthropologiai tudomány osztályozását. A classieus iskola hívei a társadalmi szükség parancsolta intézkedések ellenében holmi személyi jogokra hivatkoznak, mit szerző petitio principii-t rejtő tételnek tart. A bírálat alá vett másik czikk Brusa egy dolgozata az esküdtszékről, melyet Garofalo olvasóink előtt ismeretes argumentatiójával czáfol. — Puglia F. ügyvéd igen tanulságos értekezést közöl ily czim alatt: »A szenvedély és az indulat a büntettek beszámíthat ós ágára való befolyásukban.« (Passioni ed emozioni. Loro in • íluenza sulla responsabilitá dei deliquenti.) Szerző az enyhítő és a súlyosító körülmények elméletét a socialis jogtudomány szempontjából revideálja. Ezen alapon állva, nem ismerhet el erkölcsi felelősséget, se feltétlent se viszonylagost, hanem csak társadalmi felelősséget. Mert miután a bűnjelenségek külső (természeti, társadalmi) és belső (személyes v. anthropologikus) okok következtében jönnek létre, s miután a belső okok. vagyis az absolut erkölcsi felelősségi mozzanat, szintén kényszerű törvényeken alapulnak : a kérdés nem az, meg volt-e a cselekvőnek a szabad akarata és mely fokban, hanem az, mily veszély van a tettesben a társadalmi rendre nézve és mily eszközökkel a további veszélyeztetést megakadályozni. De nem lehet szó relatív felelősségről sem, mert ezzel is a szabad akarat tényezője ismertetik el, melynek mértéke megállapítható nem levén, bizonyos határok között minden tettest felelősnek vagy nem felelősnek kellene kijelenteni. A positiv iskola »társadalmi« felelőssége a szabad akarat tekintetétől egészen független. A bűnözés tényezőinek kutatása nem azon czélból szükséges, hogy a tettes felelősségének fokát segítsék megállapítani, hanem azért, hogy a tettes veszélyességére való hatásuk ismertették fel. A felindulás a szenvedély energicus érzéki állapotok, melyek psychikai dynamismusunkat mélyében megzavarják, s melyeket belső hajlam vagy impulsus kisér. Ezek, a mozgató idegek segítségével, mozgás és cselekvés alakjában gyakran ellenállhatatlanul vitetnek kifelé. A két állapot nemcsak psycho-physologiai tartama által különbözik egymástól, hanem psyehologiai tartalma szerint is. Az előbbi, rövid tartamú, acutus. az utóbbi chronicus; természetére nézve pedig az előbbi sokkal egyszerűbb, kevésbbé bonyolódott, mint a második. Az induiat szenvedélylyé változik, ha az indulatos állapot tartósan uralkodik lelkületünkön ; pl ha életünkre veszélyes fenyegetést hallunk, a félelem indulata támad bennünk, mely beteges állapotba, üldoztetési őrültségbe (delirio di persecuzione), tehát szenvedélyi kedélyminöségbe mehet át, ha folyron támadtatásra, védelemre gondolunk. Az indulatok és szenvedélyek meghatározása több izben megkísértetett (Bain,Lelut) de mindig sikertelenül. Annyi kétségtelen, hogy az indulatok két fundamentális, elemezhetetlen érzési mozzanatra vezethetők vissza : a a kéjre és a fájdalomra; épugy a szenvedélyek a szeretetre és a gyűlöletre. A szenvedély vagy lassan, fokozatosan, érez hetetlen jege-