Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 1. szám - Észrevételek az általános magánjogi törvénykönyv tervezetének a dologi jogot tárgyazó részére. Második közlemény

20 BÁNFFAY SIMON ÉSZREVÉTELEK AZ ÁLT. MAGÁNJOGI TÖRVÉNY Átalánosan elfogadott elv az, hogy a bizonyítás a felperest terheli, s ez elv nemcsak a jogi, de a ténykérdésekre is kiterjesztetett ugy a rómaiaknál mint ke'söbben is. Actori incumbit probatio ; és actore non probante reus absolvitur. Az elv egész átalánosságban mondatván ki, világos, hogy az alperes csak védő helyzetben marad mindaddig, mig ebből a felperes által kiszorittatik- E védő helyzet feljogosítja tehát alperest mindarra, mit ennek fentartására szükségesnek vagy czélszerünek tart, tehát a tagadásra is : neki szabad tagadni, hogy felperesnek tartozik, hogy tőle kölcsönt kapott, tehát azt is, hogy az, mit felperes rajta keres, nála van, licet alicui dicere se non possidere. De mert ezen átalánosan elismert jogával él, ha rábizonyittatik tagadásának ellenkezője, már csak ezért is, — s nem azért, mert a felperes ama dologhoz való tulajdonjogát bebizonyította, tehát büntetésül — átadatik felperesnek ; s ez által, ha a dolog csakugyan nem a felperesé, hanem alperes tulajdona, az onus probandi megfordittatik s alperesre hárittatik. Váljon megfelel-e ez a jogelveknek? Épen nem felel meg, sőt a fentemiitett jogi elvvel éles ellentétben áll. Másként áll a dolog, ha alperes actione ad exhibendum támadtatnék meg, tehát a dolog elömutatására indított keresettel. Ha e perben tagadná a felfedezni kért dolog birtokát, s hazugsággal, esetleg hamis esküvel a birót félrevezetvén, felmentő ítéletet eszközölne ki, s utóbb bebizonyulna, hogy a dolog nála volt, ekkor lehetne megegyeztetni a jogelvekkel, hogy e hamisságának reá nézve káros magánjogi következményei is legyenek, az az, hogy bűnhődjék e dolus-ért; bár a büntetés ezen nemét még ezesetben sem birom helyeselni. Dé e büntetésül felállított szabály a jogkövetelményeken is túlterjeszkedik. A polgári törvény intézkedéseinek sohasem szabad oda irányulni, hogy akarva előreláthatólag igazságtalanságot is eredményezzen ; már pedig hányszor történhetnék meg az, hogy alperes tagadása folytán felperes oly dolog birtokába jut, mely nem az ö tulajdona, s melyhez való tulajdonjogát alperes nem képes külön keresetével az előbbi felperes ellen begyözni. A magyar törvény átvette a római jogból az actio-t ad exhibendum, de tartózkodott az itt emiitett elv kimondásától, melyet igazságérzetével megegyeztetni nem tudott; s én azt hiszem, semmivel se válnánk szerencsésebbekké, ha bennünket e 107. §-al boldogianának. Megvoltunk nélküle sokáig, s nem éreztük hiányát. A 109. § sem egyez egészen a jogelvekkel, minthogy ezek különfélekép alkalmaztatnak, a mint vagy dolo malo vagy a nélkül desiit possidere. E mellett e § rendelkezése igen szűk körű ; mert meglehet, hogy a birtokos nem ad túl a dolgon, hanem tartva attól hogy amúgy is elveszti azt, megsemmisíti, specificálja stb., vagy^