Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 1. szám - Észrevételek az általános magánjogi törvénykönyv tervezetének a dologi jogot tárgyazó részére. Második közlemény

18 BÁNFFAY SIMON ÉSZREVÉTELEK AZ ÁLT. MAGÁNJOGI TÖRVÉNYgazdagodott. Ez intézkedésnél jobb az osztr. pt. k. 419. §-ban foglalt rendelkezés, mely szerint nem a (jóhiszemű) kárttevö, de a kárt szenvedett érdeke vétetik figyelembe; mi helyesebb, mert hogy valaki jóhiszemüleg száz tűzellenes téglámat, melynek darabja 10— 12 krba kerül, házába bele építi, s nekem ezért 1 frt 40 krt fizessen, minthogy annyiban gazdagodott, ez a jogérzettel nem igen egyez. A tulajdon megszűnéséről szóló 97. és 99. § a törvényből bizton kihagyható, mert hogy azt, miként egy hordó, melyben semmi sincs, üres, a törvény mondja ki erre ugyan nem nagy szükségünk van. A tulajdonnak birói érvényesítését tárgyazó keresetek közül felvette a tervezet a rei vindicatiót, a tulajdon ki- vagy visszaadását czélzó keresetet; az actio publicianat, az erösebb jogalappal biró keresetét a gyengébb jogalappal' biró ellen; s az actio negatoria-t — a tulajdon korlátolásának elhárítására irányult keresetet; de kihagyta a nálunk érvényben volt, igen megszokott s gyakran előfordult actio-t ad exhibendum, a dolog felfedezésére indított keresetet. Igaz, hogy ez utóbbit se az osztrák, se a szász törvény nem ismeri, de annál inkább ismeri a magyar (1. 1658. 43. 1655. 24. Dec. 6, de act. fisci R. Dec. 1 ad obr. succ. cor. Tab. R. Dec. 6. és 17 ad aquis. mobil, stb.) A római jog is ismerte, s ugy látszik ott is gyakori volt; haec actio perquam necessaria est, et vis ejus in usu quotidiano est, et maximé propter vindicationes introducta est (L. 1 D. h. t. 10. 4.) s innen jöjhetett át a magyar tötvénybe és gyakorlatba, s szolgált különösen nálunk az ingók és iratok felfedezésére. — Hogy a tervezet fel nem vetle, szerintem hibázott s concessiókat tett a német törvénynek a magyar rovására, ezt oly intézkedéssel pótolván, mely a szász és osztrák törvényben ugyan előfordul, de ott is igazságtalan és a jog követelményein túlmegy, miről a 107. §-nál még meg fogok emlékezni. A tulajdoni keresetet illetőleg, a 102. és 103. §§ rendelkeznek. Egyik, a 102-ik, is elég lett volna, mert amaz utalásra, melyet a 103. § kizárólag tartalmaz, annál kevésbbé van szükség, minthogy se a polg. tkönyv kötelmi része, se a kereskedelmi törvény nem szorultak arra, hogy egy-egy intézkedésük léte és hatásának alapja más helyen kerestessék. A kinek e szabványokra szüksége van, megtalálja ott, a hol vannak. Különben kevés önállóságra és kritikai tapintatra mutat, midőn valamely anyag feldolgozásánál a minta hibái is átvétetnek, s az új műbe beleillesztetnek. Az osztrák ugy mint a szász törvény, mely utóbbiból vétetett át a 102. § szóról szóra, elkövették azon hibát, hogy. a tulajdoni keresetet csak a b i r 1 a 1 ó (lnnaber) ellen engedik meg, holott se egyiknek, se a másiknak e megszorítás eszében sem volt, mi az osztr. törv, 367. s a szász törv. 306. §-ából vilá-