Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/20 / 6. szám - Az örökösödési törvénytervezetről. Hetedik közlemény

AZ ÖRÖKÖSÖDÉSI TÖRVÉNYTERVEZETROL 473 De egyszersmind a Tervezet 196. §-ának most már egy újabb monstruositása áll előttünk, t. i. az, hogy e paragraphus az örökösnevezéshez második alternativake'pen azt kívánja, hogy az örökhagyó e g é s z hagyatékát vagy hagyatékának az egészre vonatkozólag meghatározott hányadát hagyja valakinek. Hogy ebben mi a hiba, ezt megmutatta, az elözö czikkünkben (XXXI.) az 1. §. második pontjának elemzésénél a vagyon mint egész és az egész vagyon között kifejtett külömbség. Nem az az örökös-nevezés lényege, hogy egész vagyonomat vagy ennek hányadát hagyjam valakinek, hanem hogy azt akarjam, hogy valaki a vagyonomat mint egészet — bár nem az egész vagyont — egyedül vagy többedmagával örökölje. Ez az, a mi mint láttuk a szász törvényben (2166., 2002.) és Mommsenben (133., 2., 3.) a princípiumok mélyre fektetett összefüggésével oly classicusan ki van mondvapéldával igy zátonyra jutottunk, — azaz: a jogi subsumtió T. 202. alá nem lehető - s hogy T.202. (M. 139.) ismét újabb oldalról mutatja, hogy si duo faciunt idem non e*t idem. De végtére igy legalább valamelyes, bár anomáliát rejtő, de határozott interpraetatióra az egyes vagyontárgy értelme körül megvolna a lehetőség. Minden interpraetatiót megdönt azonban Terv. fentebb közölt 201. §-a. Itt codificatorunk „egyes vagyontárgyakról vagy bizonyos fajú tárgyak Összességéről" (értsd: öszszegéröl, mennyiségéről) beszél, a mi megerősítené azon eddigi magyarázatot, mely szerint „vagyont á rgy" alatt fajdolog-összeget a Tervezet — ellentétben Mommsennel — nem ért. Ám csakhogy viszont e §. a kérdéses szakaszoknak (197—200.) épen olyan értelmére hivatkozik, a mely szerint azok fajdolog-összegekröl is intézkednének, a miből, miután e §-ok csakis „vagyontárgyak"ról szólnak, az következnék, hogy tehát ez alatt ott fajdolgok Összege vagy mennyisége is értendő. Ez épen megint a különös. T. 201. maga ellentétbe helyezi e két fogalmat, mégis in adie :to másut (197—200.) az egyik alatt mind a kettőt kívánja értetni. Hogy vájjon e 201. §-ban „bizonyos fajú tárgyak Összesége" valóban csupán fordítási tollhiba-e, (1. M. I. XX. köt. 143. 1.) avagy akaratos változtatás-e az eredetivel szemben: ehhez azért bajos hozzávetni, mivel az eredetitől eltávozás mint láttuk e nélkül is (T. 400. és itten nem részletezhető fordítási eltérések folytán T. 197.) adva van, s következőleg e paragraphus helyreigazítása által legfeljebb anomáliát nyerhetnénk a bizonytalanság helyére. — Az indokolás megint ujabb oldaláról mutatja be bizonytalanságot. Azt mondja, hogy a »hagyomány tárgyát egyes vagyontárgyak yagy jogok képezik«, 11. lap. Idáig esak a körül valánk bizonytalanságban, vájjon fajdolog-összeg (péld. 10,000 frt in genere) egyes vagyontárgy-e a Terv. terminológiájában? A mi a jogokat illeti, nem volt kétség, mikép egves jogai az örökhagyónak — péld. tulajdonjoga, szolgalmi joga, követelése, — egyes vagyontárgyak; máskülönben e szónak értelme el sem képzelhető. Most éppen megfordítja a terminológiát: a jogokat —- species- eket — alternatívába helyezi, az egyes vagyontárgygyal, s igy nem maradna egyéb hátra, mint emez alatt csakis fajdolog-összeget érteni, a mi tudvalevőleg egyik leggyakoribb tárgya a hagyománynak. Ez egyébiránt csekélyebb licentia, a mely szót sem érdemelne ha a szöveg maga helyén (T 197. s. köv.l Öntudatos volna.