Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/20 / 6. szám - Az okirathamisítás kérdéséhez. Második, befejező közlemény

Az okirathamisitás kérdésihez. Dr. HEIL FAUSZTIN budapesti kir. alügyésztől. \/ (Második, befejező közlemény.) Ezen felfogások között a második az, mely btkvünk álláspontját képezi. Btkvünk szerint tehát a magánokirat-hamisításnak is a publica fides, a közbizalom a tárgya; a magánokirat-hamisítás, mint delictum sui generis, ezen jog védelméül állíttatott fel. S ez, tekintettel arra, hogy az okiratok mindenütt kiváló, némely jogoknál szükséges és kizárólagos bizonyítási eszközei a jogi viszonyoknak, csak helyeselhető. Hogy ezen kérdést a jelen czikk terjedelmével szemben talán aránytalan hosszadalomban tárgyaltam, azt két szempont tette szükségessé.. Először is az, a mit már megérinteni alkalmam volt, hogy t. i. nem csak a bűntett fogalmának törvényhozói megállapításánál, hanem a törvényileg megállapított büntett-elemek helyes felfogása s értelmezése érdekében is nagy, néha döntő szerepet játszik a külön bűntetté minősített cselekmény által sértetni szándékolt jog ismerete. Szükséges volt ez másodszor annak kitüntetése végett, hogy az okirathamisitás mint delictum sui generis a csalásból történt kiválasztás utján alakult, és annak egy nevezetes faját, a magánokirat-hamisítást, sokan jelenleg is a csalás minősített esetének tekintik. S ez nem is magyarázható másból, mint abból, hogy e két bűntett érintkezési pontjai számosak, s azért a kettő közötti határvonal megállapítása s a megállapított határvonalnak biztos felismerése nem mindig nehézség nélküli dolog. Jelen czikkem czélja a magánokirat-hamisítás s a csalás közti ezen határvonalnak positiv törvényünk szerinti megállapításához némi adalékot szolgáltatni. Az okirathamisitást ezúttal tehát csakis ezen szempontból veszem szemügyre. Jóllehet az okirathamisitás tárgya btkvünk szerint ugyanaz, akár köz- akár magánokiratról van szó, mégis a bűntett consummativ momentuma a szenvedő alany ezen különbsége szerint különböző. A consummativ momentum közokiratnál a hamisítás tényében, magánokiratnál a hamisítványnak (a btkv. szerint meghatározott) használatában áll. E külömbséget eléggé indokolja a köz- és a magánokiratok jogi jelentősége közti külömbség, s jelesül az, hogy a közokiratok mindenki MAGYAR IGAZSÁGÜGY. 1883. XX. C. SU